Eddig igyekeztünk a kevésbé ismert, vagy valamiért különleges, sokszor extrém bandákat bemutatni. Múltkor felvetődött a Kiss és a Maiden neve, azaz egy klasszikusabb irányzat iránti igény is. Most ötvözzük a kettőt, és egy legendás szám kevéssé ismert előadóját prezentáljuk a közönségnek!

Az elmúlt napokban a rádiót hallgatva eszünkbe jutott, hogy van egy szám, amit gyakorlatilag mindenki ismer, előadóját azonban szinte senki, beleértve saját magunkat is. Rögvest rá is vetettük magunkat a google-ra, hogy előbányásszunk egy óriási klasszikust a 80-as évekből: Joan Jett-et. Kíváncsiak vagyunk, hogy kinek mond valamit a név, és ki tudja már most, hogy melyik számról is van szó:)

1958. szeptember 22-én született Philadelphiában, Joan Marie Larkin néven. Szülei válása után vette fel anyja nevét, így lett Jett. Tizenévesen Hollywoodba költözött, ekkor kezdett el gitározni tanulni, és valljuk meg, egészen jól sikerült neki! 1975-ben Kim Fowley toborozta össze a csupa fiatal leányzóból álló The Runaways nevű rock bandát. Az együttes 3 évet élt meg, és Japánban óriási sikereket értek el.

Ezek után Joan belevetette magát a Los Angels-i „művészvilágba”, producere lett a The Germs nevű helyi punkzenekarnak, mielőtt annak énekese – minő meglepetés – kábítószer túladagolásban meghalt.

Nem sokkal később találkozott Kenny Lagunával, akinek segítségével 1982-ben a legkelendőbb amerikai rock'n'roll előadók közé emelkedett. Laguna a 60-as években menő pop-producernek számított, a "progresszív", albumcentrikus 70-es évtizedben azonban annyira pangott az üzlet, hogy még a feleségének is munkát kellett vállalnia: "A 60-as években reggel fel nem keltem volna az ágyból 100 dollár kedvéért, egy délutáni zongorafelvétellel megkerestem annyit. De egyszer csak azon vettem észre magam, hogy egy álló hétig dolgozom 100 dollárért."

Laguna lett Joan Jett menedzsere, s egy húsz év körüli fiatalokból álló zenekart talált mellé kísérőnek, a The Blackhearts-ot:

·        Ricky Byrd – gitár

·        Gary Ryan – basszusgitár

·        Lee Crystal - dob

Lagúna a kezdetekről: "Vécészínvonalú helyeken játszottak, esténként tíz dollárért. Én hoztam fel őket. Kikötöttem, hogy ebben a zenekarban nem engedek kemény kábítószereket. Aki nagy adagokban szedi a kokaint, elveszti a realitások iránti érzékét, és azt képzeli magáról, hogy ő az Isten."

Joan Jett és a Blackhearts egyre szívesebben látott vendége lett az amerikai koncerttermeknek. Joan menedzsere mégis hiába házalt a nagy lemeztársaságoknál, egyik sem volt hajlandó  állalni új nagylemezük terjesztését. Végül egy kis független cég kötött velük szerződést. A Boardwalk jó lóra tett. Az együttes műsora tökéletesen tükrözi Joan Jett elképzelését arról, hogy milyennek kell lennie a rock'n'rollnak: kemény, energikus, lábdobogtató és monoton 4/4-es ütemű számokat adnak elő, melyek bánatok és örömök során keresztül mutatják be a vagány, de romantikus, bőrruhás lány őstípusát.

"Csak mert fekete bőrdzsekit viselek, sokan azt hiszik, punkzenét játszom. Nem. Ez rock'n'rol”- teszi helyre a dolgot.

Joan Jett világa a rock'n'roll, ezt szereti, amint lemezének címe is mondja. Népszerűségéhez ma már nem férhet kétség. Egy poszterén a következő felirat olvasható: AZ ÖSSZES NAGY LEMEZTÁRSASÁG NEMET MONDOTT, KÉTMILLIÓ ROCK'N'ROLL RAJONGÓ VISZONT IGENT.

Ezzel el is érkeztünk az első igazi slágeréhez, ami örökké halhatatlanná tette! Kevesen tudják, hogy nem saját szerzemény ez az opus, hanem a „The Arrows” számának feldolgozása, de ma gyakorlatilag mindenki a Joan féle verzióban ismeri. Kicsit furcsa is az eredeti verzió a 70-es évek hangzásvilágában, a korát jócskán megelőzi. Ez a szám pedig nem más, mint az „I Love Rock and Roll”, ami akár oldalunk himnusza is lehetne:) Óriási klasszikus, amit már gyakorlatilag mindenki feldolgozott azóta, de a Joan Jett által énekelt változat kerül fel minden klasszikus rock válogatásra! A történeti hűség kedvéért felrakjuk az Arrows féle eredeti verziót is:

Joan ma már nem lenne feltűnő jelenség az utcán, de nem éppen mai a felvétel! El tudjuk képzelni, hogy miként csorgott a kor összes lázadó hippijének nyála a bőrdzsekis rocker lány után…:) Ahogy az amerikaiak szokták mondani: „Damned, she is smoking HOT!” A számot nem kell különösebben ecsetelni, energiával teli, lendületes, Joan hangja pedig páratlan! „It rocks the hell out of you!”:) Ennek a számnak hallatán még a legelvakultabb techno rajongónak a lába is elkezd ritmusra mozdulni.

Több feldolgozása is ismert. Példaként álljon itt az AC/DC-től a Dirty Deeds:

Tudjuk mi is, hogy ilyen számokat feldolgozni rendszerint szentségtörés, de be kell hogy lássuk, ez bizony jó! Mint ahogy a fanatikus rockereknek is el kell fogadniuk, hogy Joan bizony férfi énekeseket is meghazudtoló módon űzi a szakmát, és zúzza a gitárt!

Vannak persze saját szerzemények is, például a Bad Reputation – vajon honnan jött az ihlet? :) :

Mutatunk egy lassabb számot is, csak hogy lássuk Joant fehér cuccban:

Nem hagyhatjuk ki az I Love Rock and Roll melleti nagy kedvencünket, a Hate myself for loving you-t, ami szintén nem spórol az energiával:

Végül pedig egy olyan felvétel, amin magával az élő legendával, Bruce Springsteen-el lép fel együtt. Ez már valamivel újabb, így megváltozott a külső is, de ez semmit nem von le a zenéből, illetve abból a megtiszteltetésből, hogy az USA-ban istenként tisztelt Bruce-al állhatott egy szinpadon:

És hogy hogy hatott Joanra ez a marha nagy siker?

"Még elgondolni is nehéz, hogy híres vagyok, hogy kötelezettségeim vannak. Tényleg hátborzongató; mármint, hogy ÉN rocksztár vagyok. Hé, Joan, rocksztár vagy? Van Rolls Royce-od, Cadillaced? Ó, te jó isten - ébresztő! Biztos csak álmodom . . . Megpróbálok nem gondolni rá, tudom, hogy akár holnap véget érhet. Az igazi siker az, amit eddig elértem, és minden ami ezután jön, csak álca; a pénz is álca. De ahogy a lemez Nr. 1 lett Amerikában, az valami egészen különleges volt, gőzhengerként tört fel a csúcsra . . . Istenem, olyan gyorsan történt"