Hírt adtunk már Füfke és társai nem mindennapi pekingi kalandjairól, amelyek közül egyértelműen élre kívánkoznak a Madárfészek küzdőterére való lejutás, és a távolugró gödör fényképekkel alátámasztott tesztelése, de álmunkban sem gondoltuk volna, hogy mindezt élőben hallhatjuk a ma reggeli Bumerángban.
Az első napok eseményei, Vajda Attila győzelme, a kézicsapat továbbjutása Románia ellen vagy a kínai konyha tesztelése mind-mind megér egy olvasást, de az igazán ütős sztori egyértelműen a Madárfészek küzdőterének meghódítása egy versenynap után! És hogy a hihetetlen sztori bizonyosságot nyerjen, mindezt képek is alátámasztják.
 |
| Ugrás a hírnévbe... |
Ezek azok a fotók, amiknek hatására ma reggel Füzi Gábor ÉLŐben került adásba a londoni reptérről, és Boros Lajos személyesen olvasta be oldalunk címét – ha nem is könnyedén:) – az ország leghallgatottabb reggeli műsorában! Aki lemaradt volna a jeles, eseményről, az ide kattintva hozzájuthat a Sláger Rádió oldaláról letölthető hanganyaghoz!
Azok kedvéért akik nem olvasták volna, felidézzük a sztorit:
„4. NAP (Jimmy Jump a Madarfészekben)
Reggel 8-kor ébredtünk, hogy a férfi vízilabdázok utolsó csoportmeccsére valahogy bejussunk, mert ugye erre jegyünk nem volt, de sajnos Papp Laci győzött kiütéssel, mert a Tsingtao vs. rizspálinka erősen meggyengítette az amúgy sem acélos immunrendszerünket, ezért a b terv lépett életbe, azaz visszafeküdtünk aludni (megjegyzem kimaradt a reggeli, először az utazásunk folyamán). Az újabb kelés 13.00-kor volt, s rögtön egy bőséges ebéddel nyitottunk, hogy aztán nyakunkba vegyük a metrómegállókat és eljussunk az olimpia helyszínére. A magyarok nélküli atlétika döntőre volt este 7-től jegyünk. Addig további jegyeket szereztünk be a jegyüzérpiacon. Sajna ugye a kínaiak hónapokkal az olimpia előtt bejelentettek, hogy eladtak minden jegyet, tehát helyszíni jegyvásárlásra nincs lehetőség. Igen ám, de a szegényebb emberkék ebből csinálnak óriási seftet. Az olimpiai metrómegállókból feljőve 100 ember áll és tartja a kezében a jegyeket a tekwandótól kezdve a focin, baseballon át mindenre lehet jegyet kapni 10-15-szörös áron, de lehet alkudni. Mi vettünk a férfi 5tusara az utolsó két számra (lovaglás, futás) az eredeti 30RMB (660Ft) helyett 400RMB-ért (8800Ft). Szóval nagy szívás ez, de láttunk Brazil – Argentín elődöntőre 27.000Ft-ért…még gondolkodunk. Az 500 méteres kajak-kenu döntőkre kerestünk jegyeket, mert bár az 1000-es döntőre van jegyünk, de Natasáek másnap mennek, s mivel nem várható máshol éremhullás, ezért az a fő célunk. 23-ra ki kell jutni a Sunyiba nincs mese!!! Azért nálunk is van egy adu ász jegy, hiszen a női kézidöntő nagy szám, szóval borsos áron értékesíthetjük, ha ugye nem jutnak el a lányok odáig. Bár hallottuk hogy két magyart hazatoloncoltak, de higgyétek el…itt mindenki adja veszi a jegyeket…orrba-szájba….a rendőr ott van a tömegben, de szemet huny felette….korrupció!!! Nah, a jegyvásárlás után beléptünk az Olimpic Greenbe, és szemünk-szánk tátva maradt. Hihetetlen, gigantikus, fantasztikus. Valami extrabrutalhiperszuper. Minden, ami ott van, az maga a csoda. Egymás hegyén a vadiúj csarnokok. A vívócsarnok keresztbe lenyeli a mi BS-ünket. A vízikocka és a madárfészek építőipari csoda, de ezt saját szemmel kell látni, mert leírhatatlan. A csarnokok közt sétálva elfogyasztottunk egy pár korsó sört, ami 5 juan, azaz 120Ft, szóval tényleg nagyon olcsó itt minden, pedig hangsúlyozom, hogy bent vagyunk mar az olimpia területén. Két ivás közt az egyik üvegépület előtt hatalmas tömeg és fényképezőözön. Nem más, mint maga az EPO-s Michael Phelps volt az üvegkalitkában, ahol épp egy tévétársaságnak nyilatkozott. Ez is kipipálva, mondtuk magunkban és bementünk a csodapalotába, a Madárfészekbe. Körbejártuk és nyugtáztuk…szuper. Nem mesélek róla, mert felesleges…mindenki látja otthonról is, hogy ez egy nem mindennapi épület. 90000 ember, atlétika döntők. Dobáltak a diszkoszokat, futottak az EPO-s Jamaikaiak és távoltugrottak a hosszúlábúak. A figyelem ezen az esten azonban a női rúdugráson volt, ahol Isimbaeva világcsúcsot ugrott. De ne rohanjunk ennyire előre. A rúdugrók hamar kipontozódtak, amikor a szép orosz hölgy nekikezdett a versenynek. Egy ideig egy amerikai tartotta vele a lépést,de ő is feladta 4.85-nél…a mi Évánk megugrotta az 4.95-öt is, majd mikor már mindennek vége volt a stadionban, nekiveselkedett a világcsúcsnak, amit ő tart 5.04-el. A mérce most 5.05-re lett állítva, hatalmas hangorkán a fészekben, minden szempár rá szegeződött, s valljuk meg szemrevaló teremtés. Elsőre nem sikerült, másodikra sem, de a harmadikra simán átvitte, és felrobbant a csarnok. Borsozott a hatunk, pedig nem is magyar volt a versenyző, de az akkor a stadionban még bennmaradó 40000 ember felállva tombolt, míg ő a szőnyegbe süppedve pityergett. Ezért érdemes volt már eljönni nyugtáztuk magunkban. Azonban meg ezen az esten feltettük az ire a pontot. Kifele ballagva fotózásra szántuk el magunkat, ezért lementünk a legalsó szektor lagaljába, hogy az egész stadiont bevegyük a lánggal együtt a fotóba. A stadion üres az önkéntesek élő sorfallal terelik ki a népet, mi átkéredszkedünk egy fotó erejéig. Sikerült….a fotók elkészültek, majd magyaros pimaszsággal beslisszantunk a küzdőtérre….El sem hittük, tele gatyóval rohangáltunk Komárom zászlóval a rekortánon, ahol 20 perccel megelőzően mág a 400 méteres gátfutas döntőt futották világsztárok. Senki nem szólt ránk, bemerészkedtünk egészen a fűre, ahol elhasalva fotózkodtunk, körbenézvén a 90000-es olimpiai stadionban, egyszerűen katartikus állapotba kerültünk. A közvetítői állásoknál észrevettük, hogy interjút ad az előbb említett csodaszép friss világcsúcsos Isimbaeva, és odamentünk fotózkodni vele. Kicsit röhejes volt, hogy míg mi a rekortánon álltunk, ő a lelátón állt, kicsit megfordítva a világot. Sportoló a lelátón, néző a küzdőtéren. A fotó jelentem remek lett…Mar vagy 15 perce bohóckodtunk a stadion gyepén, és még senki sem szólt ránk, hihetetlen. Ezen felbátorodva Magyar érdekeltségű versenyt rögtönöztünk a távolugró gödörnél. Füzi Gábor 22:45-kor új olimpiai rekordot ugrott
Utolsó kommentek