Néha belegondolok, hogy repül az idő. Szinte úgy tűnik, hogy csak tegnap volt, mikor 2 borzasztó év után újra kezdődött minden az otthontól 200 km-re a legendás Cápa-villában. Mintha tényleg tegnap lett volna, és mégis: 6 év telt el. 6 év, ami alatt az ottani embereknek hála depressziós roncsból új emberré váltam, a TF-en csetlő-botló amatőrből OB1-es játékos lettem és a válogatott mezt is felvehettem, akiknek köszönhetően annyira az enyém lett ez a sport, hogy most ezeket a sorokat írom, akiknek köszönhetem, hogy nem gyűlöltem már minden percet Budapesten és akik mellett gyakorlatilag végképp felnőttem, vagy legalábbis elindultam a jó irányba. Nem véletlen, hogy sokáig a Huszti-Kádár-Ambrus trió a másik családként volt aposztrofálva…  

Azóta sok idő eltelt, és másfele vitt minket az élet, de az eltelt idő ébresztett rá csak igazán, hogy mennyit köszönhetek nekik, és hogy bármi történjék, mindig számíthatunk egymásra. Éppen ezért szeretném megragadni az alkalmat, hogy floorball közösségünk két megbecsült tagja, Kádár György hétvégi és Ambrus Katalin jövő hónapban esedékes esküvője alkalmából - kihasználva az anonimitás hiányát - ez úton kívánjak tiszta szívből, őszintén és hálával nagyon sok boldogságot nekik és választottjaiknak! 

Nekik szól a Társad a bajban az Ossiantól: