A Triton – Szolnok meccs akár vízválasztó is lehet az OB2 idei menetében, hiszen a Szolnok csapata első igazán nehéz ellenfelét is legyűrve továbbra is hihetetlenül magabiztosnak tűnik. A mérkőzés nagy csatát hozott, és a csapatok ezúttal sokkal inkább védekezésbeli erényeiket csillogtatták. A Szolnok honlapján is nagy küzdelemről és fontos győzelemről beszélnek:

„Csapatunk hatalmas küzdelemben nyert a forduló rangadóján. Magabiztos játékkal minden harmadot megnyerve sikerült idegenben két vállra fektetni ellenfelünket. Játékunk kevésbé volt pontos mint szerettük előfordult, hogy nem voltunk elég türelmesek az is hogy technikai hibákat vétettünk ettől játékunk nem volt a megszokott ritmusú. Mindezek mellé ellenfelünk is igyekezett minél jobban megnehezíteni dolgunkat a kiélezett küzdelem Őket is ösztönözte, ám a döntő pillanatokban megráztuk magunkat és bebiztosítottuk első helyünket. Ismét nagyon fontos két pontot sikerült begyűjteni.”

Klinghammer Zoltán oldalunkkal is megosztotta tapasztalatait:

FFR: - Az elmondások alapján a mérkőzés a várt nagy csatát és szoros küzdelmet hozott. Foglald össze röviden a látottakról a véleményed.

K.Z.:- Azt hiszem az igazán nagy csata elmaradt, mert a Triton ezen a napon nagyon maga alatt teljesített. 47 percen keresztül így is sikerült végig egy illetve maximum kétgólos különbséggel üldözni a Szolnokot, de amikor meg lett volna az esélyünk az egyenlítésre vagy akár a meccs megfordítására, akkor hiányzott a csapatból az a plusz, ami ehhez szükséges. Nem is a csapatból, hanem az egyének fejében. Sokaknak rossz napja volt, amit nem tudtunk csapatszinten korrigálni.

Nekem talán az a legnagyobb bánatom az egésszel kapcsolatban (végeredménytől függetlenül), hogy 4:5-nél nem tudtunk egyenlíteni. Akkor lehetett volna igazán nagy csata a pályán, de ehhez nem voltunk partnerek.

FFR: - Előzetesen említetted, hogy nagyon készültetek az ellenfél elleni védekezésre már hosszú ideje. Elégedett vagy ennek megvalósításával?

K.Z.:- Összességében igen, mert úgy érzem taktikailag meg tudtuk valósítani azt, amit elképzeltünk. Erre a legjobb bizonyíték talán a 0:1-es második harmad, valamint, hogy amíg figyeltünk a védekezésünkre, addig mindössze 5 gólt kaptunk. Aztán hirtelen jött még 2, amiről majd később emlékeznék meg...

Az egyetlen hiba ebben, hogy a 0:1-es harmadnál a 0 az hozzánk tartozik és ez is mutatja, hogy ezen a meccsen a támadások terén akadtak gondjaink.

Ezen a napon képtelenek voltunk a 2 az 1 elleni szituációkat kihasználni. Sok pontatlan passzunk volt és rengeteg fölösleges egyéni akció.

FFR: - Várható-e újabb módosítás a játékotok szerkezetében a tapasztaltak alapján?

K.Z.:- Természetesen igen. Minden meccsből leszűrünk valami tanulságot. Egy nagy hibánkra a 3. harmad elején rájöttünk, de sajnos ekkor meg már késő volt. Elárulni nem fogom mi volt ez, de ha módunk van rá, akkor most ez lesz az, amit fél éven keresztül gyakorolni fogunk:)

FFR: - Meglepett valami újdonsággal az ellenfél?

K.Z.:- Kíváncsiak voltunk, hogy mit találtak ki ellenünk. A Szolnok elleni mérkőzést megelőző meccseken gondolkodtunk azon, hogy törzsszurkolónkká fogadunk egy-két szolnoki játékost (esetleg edzőt:) ), mert lelkesebben látogatták a mérkőzéseink, mint egyes szurkolóink. Így hát kíváncsiak voltunk, hogy a nagy „kémkedésnek” mi lett az eredménye. És azt kell mondanom, hogy valamit jól csináltak.

Azonban meglepetésnek nem mondanám, hiszen tudtuk, hogy a jól bevált taktikánk ellenük nem lesz jó,mert eleget elemezhették a látottak alapján, így már az öltözőben megbeszéltük, hogy kb. 2-3 perc és átváltunk a „B” taktikára, hogy mi is mutassunk valamit. Talán ennek volt köszönhető, hogy az esetek többségében egy szolnoki gólra pár percen belül válaszolni tudtunk.

FFR: - Mikor érezted, hogy eldőlt a meccs?

K.Z.:- 4:5-ös állás után, amikor kaptunk 2 gólt. Ez volt az a pár perc, amikor megvolt a csapatban az az átütő erő, ami elég lehetett volna a győzelemhez, de egy döntetlenhez mindenféleképp. Egy emberhátrányos szituáció kivédekezése után is lendületben tudtunk maradni és ekkor pár percig többet is támadtunk, mint ellenfelünk. Mondhatni mi irányítottuk a játékot, ami a Szolnok ellen nem volt könnyű feladat.

Azonban saját kardunkba dőltünk bele, mert annyira akartuk a győzelmet és annyira csak a támadásra koncentráltunk, hogy valóságos átjáróház lett a védelmünk (Igazából nem is volt védelmünk). Ezt a Szolnok ki is használta, majd jött a hidegzuhany, ugyanis még ezután is csak támadni akartunk gondolkodás nélkül. Így a gól utáni bulit követően védelmünk 99%-a előre rohant, de azt nem vettük észre, hogy időközben a szolnokiak támadnak.

Az így kialakult 3 gólos előnyt a Szolnoktól meg már senki nem veszi el:)

FFR: - Mi volt a döntő? Volt-e valami, amiben úgy érzed hibáztatok, vagy egyszerűen ezen az estén ennyi volt a különbség?

K.Z.:- Hibáztunk, de azt egyénileg. Többen nem tudtak koncentrálni, többet akartak, mint amire képesek, vagy épp mások feladatát akarták megoldani a pályán. Sok kicsi egyéni hiba okozta a vesztünket.

Egyébként meg egyszerűen ennyire voltunk képesek aznap este. Ha Hétfőn játszottunk volna egy újabb meccset, akkor lehet fordítva alakul.

FFR: - Kiknek a teljesítményét emelnéd ki csapatotokból?

K.Z.:- Vizesi Attilát feltétlen megemlíteném, aki kezdőként, 4. mérkőzésén ismét egy góllal mutatkozott be és egész meccs alatt nagyon hasznosan játszott.

Továbbá nagy öröm számunkra az is, hogy a két Berkó testvér az utóbbi 2 mérkőzésen összesen 2 percnyi kiállítást gyűjtött be, ráadásul az is olyan volt, hogy… mindegy… nem értettem egyet a bíró sporttárssal:)

Rajtuk kívül úgy érzem Dani Zsolt és Faragó Marci játszott nagyon hasznosan, és természetesen ismét sokat köszönhettünk „Grúz kapusunknak: Szabolejovics Gregorijnak :)”

Ezúton is még egyszer gratulálok a szolnokiaknak. Minden mérkőzésnek minimum ilyen színvonalúnak és sportszerűnek kellene lennie!

És legvégül: WS, Phoenix! Mi mindent megpróbáltunk… rajtatok a sor:)