2008. február 13-án nagyjából 21.45-kor a Milan – Livorno összecsapás 58. percében a hazaiak 99-es számú játékosa senkitől sem zavartatva ugrott fel fejelni az 5-ösön. Leérkezése után fájdalmas arccal csuklott össze, és könnyek közt vitték le hordágyon… Ebben a pillanatban Ronaldo Luis Nazário de Lima, azaz El Fenoméno pályafutása alighanem véget ért…

A sors szeszélye folytán koldusból lett császár, sokat kapott az élettől, de az sokat vissza is vett. Megjárta a mennyet és a poklot, olyan dolgokat mutatott, amit soha senki, onnan jött vissza és úgy, ahonnan és ahogy nagyon kevesen. Úgy lett ő a legnagyobb, hogy már senki nem bízott benne. A Fenomén, akiért milliók rajongtak pályafutása utolsó éveiben sokszor a gúny, megvetés és szurkolói élcelődések kereszttüzében találta magát. Az emberek hamar felejtenek… Ronaldo azonban minden hibája ellenére megérdemli, hogy a valaha volt egyik legnagyobb csatárként emlékezzünk rá!

Ronaldo Bento Riberio-ban született 1976. szeptember 18-án szegény családban. 14 éves korában ajánlották be a brazil utánpótlás válogatottba, és ekkor került a Cruzeiro Esporte Clube látókörébe. 1993-ban léphetett pályára betöltvén a megfelelő kort, és ezt rögvest 12 találattal hálálta meg 13 találkozón. Innen került a PSV-hez (55 gól/57 meccs) 1994-ben, majd az FC Barcelonához (47/49, mindmáig az egyetlen, aki 30 fölött termelt egy évben a La Ligában). Itt begyűjtött egy UEFA Kupát és az Inter csapatához távozott, ahol újabb UEFA Kupa került a vitrinbe. Ezzel el is érkeztünk 1998-hoz, amikor is megkezdődött a Fenomn kálváriája. A VB döntőn a brazil válogatott máig érthetetlen módon és általános döbbenetre összeomlott Zidane és társai ellen. A legendák Ronaldo esti rosszullétéről és rohamairól regélnek. A csapatra nem lehetett ráismerni, sokan az ő nyakába varrták a „kudarcot”, pedig nem ő hagyta otthon a kisebb sérülése miatt kimaradó Romariot, akinek hiányában Ronnie nélkülözhetetlenné vált…

Az igazi tragédia azonban csak ez után kezdődött: súlyos térdsérülést szenvedett, számos hónapra kidőlt. Félrekezelték, többször műtötték, míg nem 2000-ben visszatért a Lazio ellen, azonban alig 7 perc után ismét összerogyott. 2 műtét és 20 hónap rehabilitáció következett… sokak lemondtak róla, ő azonban visszatért!

Méghozzá nem is akárhogyan! Scolari megadta a bizalmat, és gyakorlatilag 4 év kihagyás után Ronaldo ismét ott állt a világ akkori legerősebb válogatottjának csatársorában. Megkapta az esélyt, hogy annyi hányattatás után, 1998 keserű emléke után ismét magára ölthesse a selecao mezét, és 2002-ben győzelemre vezesse övéit. Egy igazán emlékezetes világbajnokság következett (messze-messze emlékezetesebb mint a 2006-os…)

Ronaldo 8 találattal a torna gólkirálya lett! Az Anglia elleni meccset leszámítva minden mérkőzésen lőtt gólt. Miután Ronaldinho személyében egy új csillag emelkedett a magasba azon a VB-n (Scolari heves kritikákat kapott a kvázi ismeretlen, rakoncátlan PSG-s ifjonc beválogatása miatt) elsősorban éppen a háromoroszlánosok feletti győzelem okán, eljött a Fenomén jutalomjátékának ideje.

A VB-n Brazília még 3 gólt ért el, kivétel nélkül Ronaldo jegyezte őket. Törökország ellen káprázatos góllal juttatta övéit a döntőbe, ahol aztán 2 találattal mattolta Oli Kahn-t is…

… Madridban már nem volt maradása. Az AC Milan kapott a lehetőségen.

20 meccs, több sérülés, 9 gól. Végül eljött a Livorno elleni meccs, és a sérülés, amely ismét közel1 éves kihagyásra kárhoztatná. Aligha tévedünk, ha azt állítjuk, ez pályafutása végét jelenti.

Felsorolni is nehéz, mit ért el hányattatott évei során. Mindennél beszédesebbek azonban a videók, az emlékek, az utánozhatatlan gólok és mozdulatok:

387 meccs, 304 gól. És ki tudja mi lett volna, ha a sors kegyesebb a zsenivel, ha a szurkolók türelmesebbek, ha nem kell folyamatosan megküzdenie a megannyi nehézségel. Mindezek ellenére, sőt talán ezeknek is köszönhetően, ha pályafutása múlt héten esetleg véget is ért, Ronaldo – hibái ellenére - örökké a legnagyobbak közt kaphat helyet, és sokáig marad példakép sok-sok ifjoncnak. Megérdemli a tiszteletet és a megbecsülést…

Díjai

Válogatott

Klub

Cruzeiro

PSV Eindhoven

FC Barcelona

Internazionale

Real Madrid

Egyéni

• Az év labdarúgója: 1996 (legfiatalabb győztes), 1997, 2002
• World Soccer szerinti év játékosa: 1996 (legfiatalabb győztes), 1997, 2002
• Az év európai játékosa (Ballon d'Or): 1997 (legfiatalabb győztes), 2002
• Onze d'Or: 1997, 2002
• UEFA klub labdarúgás díjak – 1998
• Európai aranycipő: 1997
• 1999-es Copa América: Legjobb góllövő
• Spanyol bajnokság Legjobb góllövő: 1996-1997, 2003-2004
• Holland bajnokság Legjobb góllövő: 1994-1995
• Világkupa MVP: 2002
• BBC év legjobb sportolója: 2002
• Aranyláb díj: 2006