2006-ban a Globen felső szintjén kuporogva (elismerjük: lélekben öt generációs finnek érezve magunkat) azt hittük, minden idők legnagyobb floorball meccsét láthattuk, és hogy ennél durvább módon csak a Schalke tud bajnoki címet veszíteni (azóta a lista kiegészült Felipe Massával). Nincs rá jobb kifejezés, mint amit amerikai sportkommentátorok üvöltöttek volna: „It was a real heartbreak for Team Finland”. Be kell hogy lássuk, tévedtünk. Az idei VB döntő elképesztő izgalmakat és sporttörténelmi eredményt hozott. A sportág trónjáról 6 világbajnoki cím után első ízben taszították le Svédországot, a csapatot, amely rendes játékidőt alapul véve továbbra sem veszített el egyetlen egy tétmeccset sem!
Attól függetlenül, hogy ki kivel szimpatizál, mindenki láthatja, hogy a svéd legyőzhetetlenség mítoszának szertefoszlása jót tesz a floorballnak: mások is reflektorfénybe kerülhetnek, mások is elhihetik, hogy ők is ott lehetnek egyszer… De lássuk mi is történt minden idők talán legelképesztőbb floorball mérkőzésén!
A meccs sok szempontból a 2006-os eredeti változat felturbózott, látványelemekkel gazdagított, még izgalmasabb, még több nézőt megmozgató, még drámaibb remake-je volt. Jihde és társai Stockholmban már tesztelték, hogy 0-3-as nyitányról is meg tudják védeni címüket. Ezzel a tudattal úgy átaludták az első harmadot, ahogy az a nagy könyvben meg van írva: Kavekari már a második percben betalált, majd kettőből két emberelőnyt értékesítettek nyelvrokonaink, végül Hyvärinen egészen zseniális passzából Koskelainen bevágta a 4.-et is a 16. percben. Svédországnak momentuma nem volt. Ha nem lettünk volna ott 2006-ban, akkor azt mondtuk volna vége, de lehetett érezni, hogy ebben a meccsben még több van. Jihde is a flegmaságot súroló magabiztossággal nyilatkozta a szünetben, hogy nincs gond, 2006-ban is így kezdődött, 10 perc kell és újra meccsben lesznek… és lőn: 13 perc kellett a 3-4-hez.
Djurling úgy tette be a rövid felsőbe, ahogy szinte nem is lehet, Jihde lecsapott röptében egy kipattanóra, Calebsson pedig valami olyat tett, amit nem is nagyon részleteznénk: szimplán briliáns meglátás! Itt pedig nem volt megállás, a vikingek vérszemet kaptak és a pixeles képernyőn is jól láthatóan átjött az a fanatizmus, ami a finneket gyakorlatilag az egész második harmadra helyzet nélküli védekezésre kárhoztatta. Eskelinen mintegy 18 méterről kihúzta a rövid felsőt, ezzel már 4-4, és megdőlt bennünk az a szilárd elképzelés, miszerint nem lehet semmi idegtépőbb, mint a magyar női kézilabda válogatott szurkolójának lenni. Finnország fiai nyomokban sem emlékeztettek az első harmadban látható hősökre. Amíg ezen méláztunk, Djurling oktatófilmbe illően lőtte ki fordulatból fél pályáról a felső sarkot – igen, pontosan: úgy, ahogy nem is lehet. A finn reményeket végképp dugába dönteni látszott Jihde gólja: 4-6 8 perccel a vége előtt. Félelmetes fordítás!
És ekkor egy olyan feltámadást láthattunk, ami szinte a hihetetlen kategóriába sorolható: 4 gólos előny eladása után, zsinórban 6 bekapott gól után, 30 perc teljes alárendeltség után, a 2006-os emlékekkel a fejekben a finnek visszajöttek a meccsbe: két kiállítás, két gól a szelídmotoros kinézetű Vänttinen-től (közte pedig még belefért, hogy Kohonen keze finoman szólva megremegjen egy büntető közepette): 6-6.
A hirtelen halál a hatodik percig tartott. Nagyjából 20-szor láttuk, de még mindig nem tudjuk megítélni, hogy ordító ziccerben hárított-e a hihetetlen teljesítményt bemutató Toivoniemi vagy egyszerűen kimaradt a meccslabda, de ezek után – a kontra kontrájaként – Hyvärinen összeszedte a labdát, egy kényszerítő után parádésan kapta azt vissza ütemben két svéd közt, majd egy káprázatos testcsel után az üres kapu előtt érkező Tiitu elé tálalt… Nehéz eldönteni, hogy Tiitu, vagy a finn riporter kapott-e nagyobb sokkot ebben a pillanatban:
Egy ilyen labda beütésénél általában az ember előtt lepereg a teljes élete, és a torkában dobog a szíve, hogy el ne hibázza az elhibázhatatlant. Tiitu mozdulata igen beszédes: nagyot lendítve, a győzelem tudatában adrenalinnal elöntött aggyal, megannyi elveszett meccs emlékének szélnek eresztésével, lélekben már üvöltve veri be a golyót a hálóba. Hősies győzelem, óriási meccs, óriási visszatérés mind a két csapattól 0-4 majd 6-4 után, ziccer után 10 másodperccel győztes találat. Kell ennél több? Tiitu alighanem olyan érzéssel lehetett gazdagabb, amelyet nagyon kevesen élhettek át a világtörténelem során, de többször megnézve az összefoglalót számunkra nem kérdés: Rickie Hyvärinen a legnagyobb király!
A finn gólok hősiesen tálalva:
Utolsó kommentek