A magyar floorball egyik legközismertebb egyéniségét, Kelemen Gábort kérdeztük. A veterán játékos sok-sok Arcadomos – CH-s év után az ujjatlan mezt taktikai táblára cserélte, a piros-fekete szerelést pedig kék-fehérre, hogy játékának élményétől se fossza meg a nézőket. Emellett az egyik legelismertebb és legtöbbet foglalkoztatott hazai játékvezető, aki nemzetközi karrier küszöbén is áll. Épp elég dolog történt vele ahhoz, hogy külön postot kapjon:
FFR: - Hogyan kerültél kapcsolatba a sportággal? Mikor és hol kezdted játékos pályafutásodat?
K.G.: - Gimnázium harmadik osztályában az éppen gyakorlati idejét nálunk töltő Vizsnyicai Péter nem bírt a társasággal, ezért megpróbálta az osztályt valahogy lekötni. Hát engem lekötött: teljesen elvarázsolt a játék, azóta sem sikerült hosszabb időre eltávolodnom ettől a hihetetlen dinamikus és látványos sporttól. Sőt a kézilabdát hagytam érte abba.
FFR: - Hogy kerültél az akkori Arcadom SE-hez annak idején?
K.G.: - Kisebb kitérőt tettem a sporttól, a férj és apa szerepre cseréltem az ütőt, papucsra a sportcipőt. De a napi feszültség levezetése nehezen ment sportolás nélkül, és a többé-kevésbé régi új baráti társaság visszahívott játszani.
FFR: - Mire emlékszel legszívesebben eddigi floorballos élményeidből?
K.G.: - A kezdetre, az újrakezdésre, Wroclávra, a B válogatot majdnem sikerére Debrecenben és a csapattársaim felnövésére.
FFR: - Mit tartasz a legnagyobb sikerednek?
K.G.: - Azt, hogy a mai napig játékosként élvezem a játékot.
FFR: - Mi a legnegatívabb élményed játékosként?
K.G.: - Valami Mikulás kupán a bíráskodás, de az már a sportunk történelme.
FFR: - Van valami, ami úgy érzed kimaradt az Arcadomos – CH-s időkből?
K.G.: - Hát erre nem tudok igazából válaszolni, hiszen még folyamatban vannak azok az idők. Majd 15-20 év múlva kielégítő válasz tudok adni.
FFR: - A csapatban köztudottan rendszeresen ki voltál téve a társak zrikáinak, most mégis te leszel az edzőjük. Minek köszönhető a váltás, és mennyire lesz zökkenőmentes érzésed szerint?
K.G.: - Mindenkinek az életében eljön az idő, amikor át kell adnia a fiatalabb játékosoknak a csapatban a helyet. A legidősebb csapattársamnál is majd
Úgy segíthetem Őket a továbbiakban, hogy edzésen és a mérkőzéseken a kispadról irányítom, dirigálom a munkájukat. Így ez a furcsa kapcsolat még a segítségemre is van, hiszen összekovácsolja a csapatot egy ember „ellen”, de egy célért: a Győzelemért. Ha rendesen edzenek, játszanak, olyan dologgal ajándékozzák meg majd a csapatot és engem, amivel azelőtt soha.
FFR: - Az, hogy kapsz egy másik fél csapatot is, nehezíti az edzőként való debütálásod, vagy könnyíti, hogy a változó csapat egy része nem játszótársként tekint rád eleve?
K.G.: - A tengernyi játékos nagy segítség, hiszen én válogathatom össze a csapat azon magját, akik a mérkőzésen képviselhetik a csapatot. Nincs CH és nincs Triton, egy csapat van. Mindenki egyenlő és mindenkinek bizonyítania kell az alkalmasságát arra, hogy bekerülhessen és felhúzhassa a csapat mezét. Bekerülni nehéz, kikerülni könnyű! Ez kihívás kell, hogy legyen minden játékos számára, mely megkönnyíti a munkám.
FFR: - Játékosként sokszor kritizáltad a csapatod játékát. Edzőként változtatni szeretnél az eddig megszokott CH játék képén?
K.G.: - Igen. Sokkal gyorsabb, látványosabb és sportszerűbb játékot szeretnék. Kemény védelemmel, intenzív támadással. De ezért még nekem is sokat kell tanulnom másoktól!
FFR: - Mi lehetett az oka, hogy a rájátszást érő, vagy a közeli helyeket egy 8. és egy 7. hely követte?
K.G.: - Azt gondolom, egy olyan személy hiánya, aki megmutatja a fiataloknak a helyes utat.
FFR: - Mi az, amiben szerinted előre kell lépni az elmúlt két kevésbé sikeres szezon után?
K.G.: Fegyelem, védekezés és a góllövés.
FFR: - Edzőként nem vállaltad a játékosként való szereplést is, így immár köztudottan a WS-ben folytatod pályafutásod. Miért éppen erre a csapatra esett választásod?
K.G.: - Huszti Petivel nagyon régóta ismerjük egymást. Együtt nőttünk fel ezen a sporton és a sport is velünk nőtt fel és lett kamasz. A WS most jutott fel az OB II-ből, és sokan tanulják még ezt a sportot. Úgy éreztük, hogy a rutinommal még adhatok annyit a WS-nek, ami segíti az OBI-es szereplésüket és ne csak egy szezonra látogassanak a felső osztályba.
FFR: - Mennyire tudod a kettőt együtt csinálni majd? Mennyire vagy még motivált játékosként?
K.G.: - Az idény során eldől, de igyekszem mindenhol maximálist nyújtani. Maga a játék és az ellenfelek a mai napig nagy kihívást jelentenek számomra.
FFR: - Játékos, edző, emellett elismert játékvezető is. Milyen emlékezetese élményeket őrzöl sípmesteri pályafutásodból?
K.G.: - A már említett Mikulás kupa, több Bajnoki és MK döntő, Hungária-kupa és döntő. Nemrég nemzetközi megmérettetés Klagenfurtban, melynek eredménye egy felkérés az őszi EK selejtezőkre.
FFR: - Mi a véleményed a játékvezetés jelenlegi viszonyairól?
K.G.: - Eddig ez egy jó riport volt ne rontsuk el!
Na jó, finoman. A pénzügyi rész idén rendeződik, de nagy árat fizet érte a sportunk. Elkezdődött egy folyamatos bíróképzés, melynek lassan az eredménye is látszik és jönnek új bírók. De még mindig csak játékosok. Talán ezzel a díjazással végre sikerül külsős „pártatlan” játékvezetőket is bevonni a sportunkba. Ez nagy előrelépés lenne, és nagyot lendítene a magyar floorballon.
FFR: - Szinte a floorball kezdete óta jelen vagy a sportágban. Mi a véleményed a sportág fejlődéséről, az elmúlt években végbement változásokról? Meddig juthat el ez a pár éve még kis hobbisport?
K.G.: - Változásokra szükség van, hiszen a megszokott monotonitás nem tud újat adni. Márpedig a fiatalok nagyon gyorsan, nagyon intenzív dolgokat akarnak megélni. Ha az önös érdekeket sikerül továbbra is még jobban a háttérben tartani, és megtanulnak a vezetők egységben gondolkodni - amire hazánkban eddig talán nem is volt példa – akkor ötkarikás sport lesz.
Igaz ez nem csak rajtunk áll, de az, hogy mi is ott legyünk majd akkor, az csak rajtuk és rajtunk múlik!
FFR: -Sok sikert a jövő évhez! Köszönjük, hogy rendelkezésre álltál.
Utolsó kommentek