A hétvége beharangozója egy ipari méretű mellényúlás volt részünkről - és akkor még ki sem tértünk a Gömb tévedéseire -, noha a racionalitás szűkös talaján mozogván felmentve érezzük magunkat bizonyos dolgok terén. A várakozásokat illetően mindent háttérbe szorított az ARES – Krokodil rangadó, és a maradék figyelemből is szinte mindent elvett a Phoenix – Szolnok női párviadal. Ha még ez nem is lett volna elég, ráadásként egyenesen a forduló legkevésbé ígéretes meccsének minősítettük burkoltan azt az SZPK – Neumann összecsapást, ami végül nem hogy messze felülmúlta a két derbi izgalmait (és itt most csak az izgalmakról van szó, mielőtt valaki virtuálisan ránk ejtene egy zongorát), de egyenesen a szezon eddigi egyik legjobb, legfordulatosabb – és egyik legizgalmasabb - meccsét hozta. Ezen felül jól hajráztak a gyíkok, és most kijött a régóta esedékes lépés a Kannibál fiúknak. Sok meccset láttunk a hétvégén, így maratoni összefoglaló jön tovább után! 

Férfi OB1

ARES HC/Top Floor - Dunai Krokodilok SE 7 - 4

White Sharks HC - Torpedo Justitia 3 - 7

Phoenix Fireball SE - Szolnok Cannibals FK 4 - 5

SZPK-Nokia - Neumann-Kartal FSE 9 – 8 

Kezdjük a szombat esténél. A mérkőzésidőpontok szerencsés együttállásának köszönhetően sokan nem csak kíváncsiak voltak a derbire, de ki is látogattak az összecsapásra, így közel 150-200 néző szorongott a lelátókon jelentősen megemelve a hőmérsékletet. Az előzetesben a megérzések valamiért ARES sikert jeleztek előre, de a bemelegítésnél kezdett átbillenni ez az érzet a másik irányba. A Krokodilok láthatóan komolyan vették az összecsapást, jóval a találkozó előtt már a pályán rótták a köröket, míg az ARES játékosok szokás szerint lazábban hangolódtak és érkeztek. A kezdősípszó után azonban hamar kiderült, hogy ez csak a látszat: az ARES tavalyi formájában (+ Görög) van! Mindjárt az első pillanatokban kimaradt egy ígéretes Krokodil helyzet, de az ezt követő percekben a meccs a hazaiakról szólt.

A gólgyártást Görög pontos távoli lövése nyitotta már az 5. percben, majd az ősszel oly biztos, ám most eléggé foghíjas Krokodil védelem asszisztálása mellett Vadócz passzolta a játékszert az üres kapuba egy 3 az 1 elleni kontra végén. Az utóbbi hetekben bombaformában lévő Vadócz ezzel éppen csak elkezdte a gólgyártást, ugyanis 6 perccel később egy 30 yardos passzt követő fumble után a Kaszás-Bedő-Fuchs-Vadócz csoportosulásból némi szerencsével a hazai 56-os ért el gyakorlatilag touchdownt. A meccs nem csak az eredményt illetően, hanem a játék képe terén is hazai fölényt mutatott, melyen Galsai tudott kozmetikázni még a szünet előtt. A második harmad már elszántabb hüllőket, és kiegyenlítettebb játékot hozott, mind a két félnek voltak veszélyes helyzeteik, de valahogy a vendégek vagy nem húzták meg az utolsó passzt, vagy nem volt kinek tovább tenni a labdát (sokszor inkább az előbbi) a fehérmezesek közt. Egy újabb kapu előtti kicsi a rakás jelenet után a régi fényének közelében tündöklő – és forgó – Mujahid Tamás lőtt igen technikás és szemfüles gólt: 4-1. Az ezt követő percekben vált eredmény terén utoljára nyílttá a találkozó. A passzok terén nem túl nagyszerű napot kifogó – és a pálya közepén kicsit magára hagyott, jól őrzött – Dombauer két távoli lövéssel visszahozta övéit, de az egyenlítés nem jött össze, sőt: az egyik legígéretesebb helyzetből (ismét csak 1 passz kellett volna) forduló ARES megszerezte az 5. gólt is egy szenzációs labdajáratás végén Geri révén (44. perc). További 5 perc alatt még betalált Geri és Mujahid T.-is, a válasz pedig már csak a lefújás előtt jött, ezzel a vége 7-4.

Összességében teljesen megérdemelt hazai győzelem született. A kilátogatók láthattak látványos gólokat, és szép jeleneteket, valamint volt némi küzdelem is (a beígért 35 perc helyett 31 talált gazdára), de mindent egybevetve ez az este – miként az őszi párharc is – egy csapatról szólt, így a várt izgalmak elmaradtak. Az elmúlt időben már megszokhattuk, hogy az igazán nagy téttel bíró meccseken nem számíthatunk közönségszórakoztató játékra, avagy a „tét rányomja bélyegét” a játékra mint egy BL döntőben.

A Krokodiloknál szinte mindenki egyszerre fogott ki egy enerváltabb napot – Kaszást kivéve, aki minden tőle telhetőt megtett, de néha ketten is kevesen lett volna -, és az ősszel a győzelem kulcsát adó védekezés most nem volt hatékony, a támadások pedig nélkülözték a szokásos ötletességet. Az ARES roppant célratörően játszott, Mujahid Tamás és Dósa remekelt a centerposztokon (noha utóbbit fortuna ma nem segítette, kétszer törte ketté gyakorlatilag a felső vasat), Vadócz pedig ismét nagyot játszott, ahogy Görög is. A szokásos egyéni klasszis teljesítmények helyett azonban az ARES ezen a napon mint CSAPAT aratott diadalt, szinte mindenki dicsérhető lenne, illetve senki nem emelkedett klasszisokkal társai fölé.

A Phoenix – Szolnok mérkőzéssel kapcsolatban nem tévedtünk: nagy iram, szórakoztató játék, izgalmak, Strauss bomba és rengeteg passz megvolt, csak éppen az eredményt illetően lőttek bakot az égi jelek. A Szolnokban már hetek óta benne van egy jó eredmény, mert a játék képével nincs baj. Ezúttal a védekezés is rendben volt – olyannyira, hogy nagyon okosan erre építették fel az egész meccset -, és ez 2 pontot jelentett a talán túl magabiztos Phoenix ellenében. A meccs egyik kulcsfigurája az aznap reggel 10 perccel indulás előtt riasztott Demecs volt, aki miként a dánok 92-ben a strandról, beugorva remekelt (még gólpasszig is jutott). A masszív védekezésből induló kontrák eredményeként a Kannibálok egy üstnyi forró vizet zúdítottak a Phoenix ifjainak nyakába: 0-3. Innen még volt visszaút, ugyanis az 51. percben megszületett az egyenlítés is (4-4) egy blokkon felpattanó lövésből, ám a remek napot kifogó Bagdi egy szenzációs elfutás végén a védőjét megelőzve befordult és az üres kapuba helyezett. A végén a Szolnok foggal-körömmel védekezve hősiesen őrizte az előnyt, végül megérdemelt győzelmet aratott elsősorban a kézzel fogható motiváltságnak köszönhetően egy remek meccsen. Ez két dolgot is jelent: egyrészt már nem kell hátranézniük a Kannibáloknak, a célt teljesítették ez bizonyos, másrészt merészebb álmokat is szőhetnek már nem csak a pontszámuk miatt, hanem a mutatott játék miatt is.

A WS ezúttal nem nyerte meg azt, ami nagyon kellett volna, avagy a kihagyott helyzetek megbosszulják magukat. Egyszerűen nincs az a helyzet, aminek láttán egy WS szurkoló nyugodtan a kezdőpont felé nézhet a húzást várván, és bizony lőtt gólok nélkül nehéz nyerni. A Torpedo sokkal hatékonyabb helyzetkihasználása volt a döntő a küzdelmes összecsapáson, melyen a 35. percben még 3-3 állt a kijelzőn. A 7-3 talán kicsit túlzó (a kitámadás mellett az utolsó percekben szereztek még 2-t Stekingerék, Sánta Vince is meglőtte első OB1-es gólját), de a győzelem teljesen megérdemelt. Ezzel a Torpedo továbbra is a sűrű középmezőny tagja, és hosszú idő után először már február elején nem kell a kiesés gondolatával foglalkozniuk.

Végére maradt mind időben vasárnap, mind térben ezen a hasábon a pár napja simának minősített SZPK – Neumann. Meglepően sok néző – kb. 150-200, de Füfke nyilván megosztja velünk a pontosabb értéket:), közte a zászlós, hangosbeszélős ultrák – volt kíváncsi a korántsem rangadó besorolású meccsre, és az ő megérzéseik voltak a helyesek – szemben a Gömbével -, ugyanis parádés meccs kerekedett a nem kevésbé parádés hangulatban a két talán legnagyobb szívvel rendelkező csapat közt.

A hazaiak egyáltalán nem aludták el a kezdést, minden erősségüket felvonultatták: 50 másodperc kellett Szabó Tibor első góljához, majd érkezett egy Váradi bomba, és 13:20-nál már 4-1 állt a kijelzőn. Varga kapust Kiss váltotta a vendég kapuban, és szenzációs teljesítményt nyújtott. Hálója érintetlen maradt a következő fél órában, míg övéi magukra találtak, fokozatosan átvették a mérkőzés irányítását és a második harmad végére 4-6 (!!)-ra módosult az állás: volt kipasszolt ziccer, volt szenzációs levegőben való „labdajáratás” végén szerzett találat, 1 az 1-ben kipókhálózott felső sarok, megjáratott emberelőny, remek helyzetfelismerés. A Neumann szokásos erényeit csillogtatta, remek védekezéssel semlegesítették az ellenfél támadásait, és gyors kontrákkal operáltak, melyeket ezúttal pontosan is fejeztek be. A Kartaliak elhitték, hogy van keresnivalójuk, és innentől alaposan meg kellett szenvednie a narancsosoknak. A második harmad utolsó percei már a hazaiakról – valamit Kissről és az isteni közbenjárásról – szóltak: az emberfogásban alaposan elfáradó vendégek gyakorlatilag csúszva-mászva őrizték az előnyt saját térfelükön, ha kellett a kapuvas segítségével.

A harmadik harmad rendszerint az SZPK legerősebb időszaka, és ez most sem volt másként. 7:59-re már 7-6-nak tapsolhatott a publikum (Haris kipasszolt helyzetből, Szabó emberelőny, Füzi egészpályás szóló után a sisak mellé), majd Váradi 3 perccel később óriási erővel zúdított a hálóba egy félpályás bombát. A vendégeket azonban annyira felpörgette az első két harmad, hogy nem omlottak össze, noha benne volt egy a fáradtság okozta esetleges nagyobb vereség is ezekben a percekben. A Neumann azonban egy üres kapuig lejátszott emberelőnyből szépített Máté révén, de ez után összeszedték a menetrendszerű reklamálás okán begyűjtött kiállítást, amit Darai Máté ki is használt 57:04-nél (összesen 2-2 emberelőnyös gól esett), ám ez még mindig nem küldte padlóra az elcsigázott kékeket. 59:37-nél 9-8 egy félmagas, éles szögből leadott lövésből. Jöhetett a kapus lehozatal, és a végén 60:00-nál egy kapuvasra és oldalhálóra paszírozott szabadütés, így csak a lefújást jelentő sípszó pillanatában vált biztossá a hazai siker… A két csapat a vasárnapi éjszakában is kitartó szépszámú publikum hangos ünneplése mellett köszönhetett el egymástól egy igen emlékezetes találkozó végén.

Elképesztően fordulatos találkozón (volt 0-5-ös és 4-0-s etap is) alaposan megizzadt a sikerért az ezzel listavezetővé váló SZPK. Nem kérdés, melyik a két gárdából a jobb csapat, de ezen az estén a különbség eltűnt: a Neumann nem hogy a szezon, de talán a klub történetének legjobb játékával rukkolt elő, és hatalmas akarással – mely miatt talán a döntetlen igazságosabb lett volna - hajszálra volt a csodától. Tóth „veszprémi formában” folytatta idei remeklését 3 találattal, Jesch pedig Inzaghi szinten osztotta be mintegy 15 labdaérintését (2+2). Kiss brillírozott, a védelemnek pedig minden tagját dicséret illeti, de kiemelendő Bock agilis játéka és blokk arzenálja. A kékek elsősorban egységes csapatként alkottak nagyot. A narancsosok azonban bizonyították, hogy a 3. harmadok bajnokai, és hogy akarat terén náluk sincs hiány. Szabó Tibi ismét 3-szor talált be, Váradi pedig megint bemutatta, hogy miért is övé az egyik első név, ha védőkről kell beszélni az országban. Ezzel két pont előnyre tett szert a versenyfutásban a Komárom a tabella élén, és ráhangolódhatott az ARES elleni két meccsre.

Zone Női OB1

SZPK-Nokia - Neumann Snipers 5 - 1

Phoenix Fireball SE - Szolnok Cannibals FK 6 – 0

Meglehetősen bizonytalankodó beharangozó született a női bajnokság nagy rangadójáról, a Phoenix – Szolnokról. Abszolút háromesélyes, kiélezett meccsre lehetett számítani, ám ebből nem sok valósult meg. A Phoenix nem hagyott teret ellenfelének, és már korán 3 gólra ellépett három egyéni villanásból (Radácsi-Szarvas-Radácsi) a sokkal kevésbé motiváltnak tűnő ellenféllel szemben. A Szolnok a második harmadra magára talált, ám betalálniuk ekkor sem sikerült, noha átvették a játék irányítását, de a szokásos sakk-matt akciók elmaradtak, inkább csak távoli próbálkozások és egyéni akciók jellemezték játékukat (különösen sokat brusztolt Vágó a védők szorításában). A Phoenix védelem jól zárt, és magabiztosan gyűjtötték be a két pontot, ráadásul gólt sem engedélyeztek a kicsit enerváltnak tűnő ellenféllel szemben a kiválóan védő Teleki révén (szerencsés az a magyar mezőnyben, akinek két válogatott kerettag kapus is rendelkezésére áll). Ha a küzdelem el is maradt, számos egyéni villanás szórakoztatta a publikumot, melyek közül kiemelendő Rékási „Ronaldinho-s” gólja: hát mögé jövő passzt egy focis mozdulattal sarokkal maga mögött vett ütőre majd emelt a hosszú vashoz – ha TV-s összefoglaló lenne, a heti TOP3-ban mindenképpen lenne helye. Érdekesség, hogy – részben betegségek miatt - mindösszesen 9 mezőnyjátékos vette fel a küzdelmet 7 ellen (ráadásul ha pályán töltött idővel súlyozzuk a számokat, még kisebbeket kapnánk), és ez bizony a harmadik harmadra már alaposan meglátszott. Megérdemelt a hazai siker, és nagy lépést tettek ezzel a fiatalok a bajnoki cím felé, lehet nézegetni a vitrin választékot… 

Szintén 7 emberrel vágott neki a Neumann a komáromi kirándulásnak. Ennek ellenére egészen jó mérkőzés kerekedett: látványos passzos játék, tudatos formációk, felépített támadások (hazai oldalon), jó védekezés (vendégek részéről) jellemezte a csapatokat. A fáradtság és a rutin hiánya a 35. perc környékén ütközött ki, és innentől az SZPK immár nem csak mezőnyben nőtt ellenfele fölé, hanem a rést is megtalálták a védelmen. A vége megérdemelt hazai helyenként látványos játékkal, a vendégeknek pedig továbbra is góllövő ütőkre van szüksége a biztosnak mondható védelem mellé.
 

Férfi OB2

Miskolci FE - Diamonds X3M Team  3 - 10

Paksi FK - VESC Lizards Fitt SE 4 - 5

Rudas FT - ARES HC U21 10 – 4 

A Diamonds nem pihen, és ezúttal is rövidre zárta a találkozót. A 11. percben már 1-6 volt az állás, ami egy komoly kiütést is magában hordozott az elmúlt két körben kicsit fonalat vesztő Miskolc ellen. Innentől azonban kicsit lassult a tempo, és a vége közte 7 lett, a 10 gyémánt gól pedig ismét megvolt. Alm Zsolt 2+5-el vette ki részét ez alkalommal a mannahullásból.

Az igazi izgalmak a 4 közé jutást jelentő 4. helyért folyó Paks – Veszprém összecsapásra összpontosultak. Mind a két csapat a biztonság szócskát tűzte zászlajára, így az első harmadban állóháború bontakozott ki gyakorlatilag 3 védős felállásokkal minimális kockázatot sem vállalva. A Veszprém valamivel tudatosabb játékot mutatott be, míg a Paks csatárai kreativitására bízta a támadások javát. A Paksiak vezetést szereztek, ami kicsit felélénkítette a Gyíkokat, és a legGyíkabb Gyík – a szó jó értelmében – vezérletével 3-1-re fordították az állást a 35. percre egy jóval változatosabb második harmadban. Az egyetlen Török, aki Kurdnak vallja magát előbb lőtt egy egészen szenzációs - emberhátrányos szóló két védőn és a kapuson át (TOP3-ba jelölve szintén) -, egy remek – szélről védő előtt befordulás és hosszú sarok – és egy briliáns meglátásból származó – fonákkal az üres rövid alsóba – gólt. A Veszprém azonban szereti izgalmassá tenni saját dolgát, így 39:43 és 41:33 közt 3 gólt kapva ismét a Paks állt győzelemre. Szőts két találatot szerzett, illetve Batta vette be az amúgy remeklő Rabb hálóját a kapu mögül(!). Nem ez volt azonban az utolsó fordulat, Kis félpályán elcsípett labdából egyenlített, majd az egész meccsen kiválóan irányító Knór egy távoli bombával megszerezte a 4.helyet jelentő győzelmet is. Kiemelendő Rabb kapus, aki 2 büntetőt is hárított. A Veszprém későn kezdte a hajrát, de még éppen idejében, így odaértek a 4. helyre, ráadásul mindössze 2 pont választja el őket a 2. helytől.

Másnap a Dunaújváros immár tétnélküli meccsen magabiztosan győzte le a tartalékos ARES U21-et 10 gólt szerezvén. Kicsit sajnáljuk a Dunaújváros búcsúját, és őszinte értetlenséggel állunk a jelenség előtt, ugyanis a csapat az érthetetlen vereségek mellett képes kiemelkedő játékra is, így valamelyest meglepő a szereplésük, előzetesen feltétlenül dobogóra vártuk őket. Ami késik nem múlik…

Női MK 

White Sharks – MEISE 3 – 15 

Állítólag ismét volt egy női meccs, ami elkerülte figyelmünket (már meg sem lepődünk). A MEISE alaposan megtörte a WS elmúlt hetekben mutatkozó jobb formáját, és magabiztos sikert arattak az Építők parkettjén.

Végezetül megemlítenénk, hogy a Gömböt lassan lecseréljük Liska Bálintra, mert az, ahogyan listavezetőként (!) leiskolázta a mezőnyt a heti teljesen kiszámíthatatlan TOTO szelvény kapcsán, az már egyenesen vérlázító! Természetesen gratulálunk!:)