A tegnapi kommenteken felbuzdulva mindenképpen egy hosszabb cikket szánunk majd a keménység és a játékvezetés kérdésének. Most azonban egy sokkal egyszerűbb, és kevésbé gyakorlati, inkább az image-el kapcsolatos kérdés kerül terítékre!

Nyugodtan mondhatjuk, hogy sportágunk művelői igen nagy arányban sportrajongók is. Figyelemmel követik a labdarúgást, a jégkorongot és még megannyi más eseményt. Sokszor élhetjük át a modern televíziózásnak köszönhetően a bukás, a kudarc pillanatait és a siker mámorát is, különösen ha van olyan csapat,  játékos, aki különösen közel áll szívünkhöz. Az igazi szurkoló szinte a nagyszobában a fotelben ülve is az arénában érzi magát, karja a magasba lendül egy gól után, szélsőségesebb esetben a szögletzászló helyett az állólámpához csúszik térden örömében. Maga körül látja a stadiont, az ünneplő tömeget, és elérzékenyül a győzelem pillanatában, szinte a saját kezében érzi a trófeát, amint imádott csapatának kapitánya az ég felé emeli azt! Ki ne álmodozott volna még a VB-trófea, a Stanley-kupa, vagy bármilyen más serleg ünneplő tömeg előtti felemeléséről…

A „Harcosok klubja” után többen kifejezték unszimpátiájukat a csapat egyes tagjaival szemben. Ez sarkallt minket arra, hogy összeállítsunk egy szimpatikus OB1 válogatottat. Egy olyan sort, amelynek tagjairól bárki csak csupa jót tud mondani. Sportágunkban az éleződő verseny miatt kevés ilyen ember van. Manapság – sajnos – szinte akárkinek a neve hangzik el egy 10 fős társaságban, valaki garantáltan azt fogja reagálni, hogy „ááá, az egy **** **** ****”, „mi? Ne hülyéskedj, akkora egy**** **** ***** *****”, „a múltkori meccsen is ***** az a *****, és még ráadásul *****”:) Nos felvettük a kesztyűt, és megalkottuk a „szimpatikus csapatot”. Be kell, hogy valljuk, 3 sorral már gondban lennénk, alaposan megkockáztatnánk, hogy heves nemtetszést váltunk ki, de egy sort összeraktunk:

A kapuban:

Varga Miklós – Torpedo Justitia SC

A hosszú kihagyás után visszatérő kapuslegenda helye a kis téglalapban megkérdőjelezhetetlen. Miki klasszisát mindenki elismeri, soha egyetlen negatív felhangú említéséről nem tudunk. Ezen felül kvalitásai is kiemelkedőek, a társaival való viselkedése, szerénysége is példaértékű. Nem is beszélve a klubhűségről, hiszen éveken át tartotta a 7. helyen a Torpedo csapatát számos kérő hívó szavának ellenére (ki ne emlékezne a Top Floor elleni Torpi győzelemre…)

Ki mással is kezdhetnénk a legendás játékosokat bemutató sorozatunkat mint magával „A” (a, azaz A, ennél jobban nem tudjuk hangsúlyozni:) ) Legendával (kevésbé jártas olvasóink kedvéért elmondjuk, hogy ez természetesen az indexes nick-et takarja, bár ezen ismeret hiányát már-már a műveletlenség kategóriába soroljuk :) ), azaz örökös gólkirályunkkal, Nádor Krisztiánnal, az egykori Top Floor kiválóságával, aki jelenleg az ARES HC gólgyárosa. Ha Krisz mondjuk egy argentin focicsapatban ért volna el hasonló eredményeket, akkor valószínűleg vezetné a mezeladási listát, a közönség pedig már rég elkeresztelte volna „Senior Gooool”-nak, „El Diablo”-nak, vagy a „Pampák gyilkosának”. Ő azonban a magyar floorball állócsillaga, egyben egyik legellentmondásosabb személyisége. Lehet őt szeretni, lehet utálni, de el nem ismerni nehezen.

Meccsenként közel 4 gól, megannyi VB, bajnoki cím, gólkirályi elismerés szegélyezi karrierjét. E mellé szegődik jónéhány perc kiállítás, piros lap. Valószínűleg senki nem lőtt annyi „úttörő” gólt mint ő. Másik „trademark” akciója a „Bence!!” hívó szóra menetrendszerűen alászálló labda levegőből kapuba juttatása. A Vadócz-Nádor páros pedig valóságos fogalom minden magyar floorballos számára. Villámgyors keze és pontos lövései vitathatatlanul a legjobb klasszikus értelemben vett befejező csatárrá teszik.

Nem állítanánk, hogy felszántja a pályát, hogy mindenhova odaér. Ő a türelmes ragadozó. Mint egy csendben lapuló kobra, csak a préda felbukkanása ösztönzi cselekvésre, akkor viszont nincs menekvés. A gólszerzésre nyíló legkisebb esély is mozgásba hozza a gépezetet, és a halálosan precíz csukló ritkán téved.

Megítélésére árnyat vet számos kiállítása, melyek közül nem egy az agresszív kategóriába sorolható. Talán hokis múltjára vezethetjük mindezt vissza, ahogy a remek csuklót is. Ellenfélként sokan meglennének már nélküle, de sportágunk valószínűleg szegényebb lenne.

Büszkén jelenthetjük be, hogy sikerült egy interjút is készítenünk (e-mailes úton, mielőtt találgatásokra adnánk okot:) ), így oldalunk első vendége, Nádor Krisztián válaszol kérdéseinkre!:

Olvasóinknak hála, kezd beindulni a Rock ’n’ Roll is. Szorgalmasan tanulmányozzuk a kommenteket, és igyekszünk utánajárni a javaslatoknak, hiszen sok esetben még számunkra is meglepő dolgok jelennek meg. Mi azonban fogékonyak vagyunk az újra!

Mindjárt kezdenénk is a legmeglepőbbel, azaz Andrew W. K.-tól a She is Beautiful-lal. Mielőtt belemennénk a részletesebb műelemzésbe, bemutatnánk a klippet, mert aligha mi vagyunk az egyetlenek, akik számára semmit nem monda név:

Vasárnap 22:45 magasságában pont kerül a 38 részes La Liga című spanyol horror sorozat végére. Az elmúlt részek alapján valószínűsíthetjük, hogy egyetlen perccel sem előbb. Vázoljuk a helyzetet:

A hétvége beharangozóit kezdjük a sokak számára hihetetlenül fontos NB2 Keleti-csoporttal. Valószínűleg megint szurkolói hozzászólásokat olvashatunk majd a fórumon, úgyhogy semmiképpen nem akarunk lemaradni. A túra utolsó felvonásaként a Zöld vándor hazatér és megpihen. Hogy végleg, vagy csak átmenetileg, az a Nyíregyházán, vagy még inkább a Vecsésen múlik. Lipcsei Petiék szinte reménytelen helyzetben várhatják a magyar labdarúgás egyik fellegvárának számító Baktalórántháza fiait. Mi arra tippelnénk, hogy a vidéki srácok örömmel lemondanának az Üllői úton való játék élményéről ezen a napon. Az előjelek szerint korántsem lesz békés a hangulat. Valószínűleg a nyírség sem lesz nyugodt, ahol jó eséllyel teltház előtt ünnepelheti a Szpari a történelem legfényesebb másodosztályú sikerét. Csodák persze vannak, de mi megelőlegezzük a fejbiccentést a keleti alakulat számára. A túra pedig alighanem folytatódik, már ha marad még valami a tarisznyában…

Ehhez képest sokkal izgalmasabb a helyzet nyugaton, ahol a Siófok, a Hali és a Felcsút is a feljutásért harcol még. Az igazságérzet a Haliért szorít, viszont nem becsülhetjük le Urbán fiait sem, afelett meg végképp nem hunyhatunk szemet, hogy a Siófoknak saját kezében van a sorsa.

A hétvégén tehát véget ér a magyar labdarúgás újabb gyászos esztendeje. Lassan kezdhetünk szorítani a Lokinak, és reménykedni az oly távoli, délibábos homályba vesző nemzetközi kupaszereplésben. Valamint megállapíthatjuk, hogy kicsinynek tartott sportágunk egyre színvonalasabb küzdelmei lényegesen nagyobb figyelmet érdemelnének a magunk mögött hagyott év focis tapasztalatai alapján!

A magyar floorball-életben talán méltatlanul kevésszer esik szó a női mezőny legjobbjairól, pedig a világbajnoki 3. hely ezt eléggé indokolttá tenné. Az FFR (azt hiszem ezen a ponton pályázatot kell kiírnunk blogunk nevének rövidítésére, mert ez úgy hangzik, mint valami szeparatista mozgalom) felkarolja a női floorballt, és közzé teszi a mi álomcsapatunkat:

A kapuban:

Gegesy Boglárka – ARES HC

Bogiban ötvöződik egy kígyó hajlékonysága, egy lajhár nyugalma és csendessége, valamint egy házilégy reflexei:) (aki megmosolyogná hasonlatunkat, az próbáljon meg kitartóan legyeket hajkurászni). Mindezekhez az adottságokhoz szerénység, alázat és remek teljesítmények egész sora párosul: elég csak felemlegetni a VB-n nyújtott nagyszerű produkcióját, vagy az ARES Eger elleni MK győzelmét. Nyugodtan állítjuk kapunkba.

A védelem:

Számos lehetőséget átgondolva a rutin mellett tettük le a voksunkat, és a magyar női floorball két legendás védőjét tettük csapatunkba:

Jó reggelt blogolvasók!

Mindenki beért a munkahelyre, és hozzálátott a napi teendőkhöz? Index, Origo, Fórum, e-mail, wiw, stb., stb., és végül a Floorball, Foci Rock ’n’ Roll… ;)

Az uborkaszezon alatt nem tehetünk mást, mint visszapillantunk az elmúlt szezon eseményeire.

Kezdésként megválasztottuk a „Harcosok klubját”, azaz a legfanatikusabb sort: azokat, akik egy meccs előtt vért isznak, áldozatot mutatnak be Odin előtt (figyelem, kulturális kitekintés!!: „Odin a vikingek legkedveltebb istene volt. Bornak, az istenek atyjának fia. A költõk, harcosok és államfõk védelmezõje, a halál, a háború s a mágia istene…õ vette magához a csatában elesetteket.”), akik számára egy meccs nem csak egy kis lötyögés, hanem élet és halál kérdése, akik 20-0-nál is magukon kívül ütköznek és hajtják csapatukat, akiknek tényleg élete a floorball…

Magunk is azt valljuk, hogy a sportban a dicsőség felé vezető út vérrel, verítékkel, akarattal és megalkuvás nélküli küzdelemmel van kikövezve (jó néha mindez mellőzhető, de tekintsünk el az isteni közbenjárástól és a született zsenialitástól…), éppen ezért meghajlunk az alábbi csapat hozzáállása előtt. Hozzá kell tennünk, hogy az ilyen figurák általában ellentmondásos szereplői a sportnak, hiszen az ellenfél szempontjából igen kellemetlenek tudnak lenni, de vonatkoztassunk el ezen tulajdonságaiktól:

És akkor egy kis rock ’n’ roll. Sokat gondolkoztunk, hogy mivel is kezdjük, annyi lehetőség van. A megváltás egy ismerőstől jött, aki felidézett számunkra egy korábbi veszprémi meccskrónikát Kurd (#13) tollából (érdemes böngészni a csapatok oldalait:) ):

„Egyedüli negatív előjel az volt, hogy a hazaiak a Manowar “Warriors of the world” c. slágerére melegítettek be, amire egyszerűen képtelenség veszíteni…(“many stand against us, but they will never win”)”
 
A motoros, valhallás, Odinos, vikinges együttes számos műve alkalmas arra, hogy a játékosokat egy kamikaze lelkiállapotába hozza, de talán ez az, ami a legjobban kifejezi mindezt, és ami még a metalért kevésbé rajongók ingerküszöbét sem sérti. Az alaphangot tehát adja meg a Manowar klasszikusa, a „Warriors of the world” (a továbbiakhoz pedig ne habozzatok számokat, együtteseket javasolni!!):

Siroki Brjeg indexes hozzászólása nyomán mi más is lehetne az első focis bejegyzés témája, mint az FTC idei menetelése. Igen kedves olvasó, jól látja, annyira bátrak vagyunk, hogy már a kezdetekkor vállaljuk, hogy magunkra haragítjuk az ország lakosságának mintegy 14%-át. (Becsléseink szerint körülbelül a lakosság 48%-a férfi. Ezen belül a 10 évnél idősebbek arányát 85%-ra tesszük, megközelítőleg 60%-át érdekelheti a foci. Ez 24%, a női lakosság még mondjuk hozzáad 4%-ot, és feltesszük nagyon optimistán, hogy mindezen embereknek van valami viszonyulása a „Fradi-kérdéshez”. Na most ennek fele mondjuk pozitívan vélekedik a klubbról. )  Nem feledkezhetünk meg azonban a nyíregyházi népszerűségi indexünkről sem, amiben így jelentős előrelépést várhatunk.

Üdv blogolvasó!

Örülök, hogy ráakadtál az oldalra. Néhány szóban had mutassam be, miért is született ez a blog, és mi a cél vele. A Floorball, Foci, Rock ’n’ Roll… egy floorballos blog, ami nem csak floorballról és nem csak floorballosokhoz szól.

A floorball közösségi életének színtere az index fóruma, ahol megtalálható minden és mindenki. A bíró szidalmazásától a nevezéssel kapcsolatos kérdésekig, a mérkőzések utáni vitáktól a közgyűlés ügyeiig, a kedvenc foci csapat eredményeitől a legutóbbi buli képeiig gyakorlatilag bármi. Egy gyorsan pörgő fórumon azonban sok minden elveszik, nehezen visszakereshető. Természetesen nem akarunk ezen jól bevált információforrás konkurenseivé válni, de megpróbáljuk kifejteni az előkerülő komoly és komolytalan témákat, megpróbálunk valamit hozzá tenni azokhoz: ironikus összegzéseket, humoros meccs beharangozókat, a kedvenc foci csapatok eredményeit, az emlékezetes vitákat, a fórum archívjából előbányászott hozzászólásokat, komoly ötleteket, személyes véleményeket, bemutatni sportágunk Legendáit, és még megannyi mást. Így a cikkekhez tartozó kommentárokban megmaradnak az észrevételek, és a szórakozás mellett talán előbbre lendítő viták is kialakulhatnak. Nem tagadjuk, inspirálónk Füfke (alias comboy) több okból is (bár neki erről fogalma sincs:) ):
1. A „Füfke a kekeckedő” egy jó kezdeményezés volt az SZPK oldalon
2. A Debrecen oldalán megmutatta már, hogy lehet jó vitákat kialakítani a kommentekben
3.  Leállította a focis mókát az indexen, és bár nem szóltunk bele, de azért a focit is kedveljük. Hát itt majd ez is belefér, akit nem érdekel majd nem olvassa:)