2009.június 6.: Dave, a blog mindenható ura feltette utolsó cikkét a blogra, majd az új világ felé vette az irányt, ezzel lezárult egy korszak a hazai „floorball média” világában.

2009. szeptember 28.: Pár lelkes és tenni akaró floorball szerelmes ismét életre hívta eme remek kezdeményezést, hogy hírekkel szolgáljon szeretett sportunk eseményeiről, érdekességeiről. „Profi” szintre emelkedtünk, hisz komplett szerkesztőséggel rendelkeztünk, s oly annyira jól muzsikáltak a dolgok, hogy Dave ismét klaviatúrát ragadott és megint elkápráztatta a nagyérdeműt tudásával, írásaival.

Rengeteg cikk, interjú, „tanulmány” született, minden olajozottan ment…egy darabig.

2010 májusára a dolgok ismét fordulatot vettek. A szerkesztőség tagjai kezdtek eltűnni. Nem jöttek az írások, a kiosztott feladatok a feledés homályába merültek.

Két tag maradt a korábban öt fős csapatból, de nem adtuk fel, két utolsó mohikán még nekivágott 2010 augusztusában , hogy harmadszorra is megpróbálja azt, amire ez az oldal született. Tájékoztatni TITEKET, érdekességekkel, hírekkel szolgálni.

Nagyok voltak a tervek, de az oldal iránti közöny is, ami nem lepett meg minket, de érzékenyen érintett. Számos cikk, interjú áll befejezetlenül a mappákban, mert segítség, válasz nem érkezett megkereséseinkre. Sorolhatnánk napestig, hányan gondoltátok úgy, nem foglalkoztok az e-mail megkeresésekkel, hányan töröltétek olvasatlanul (?) leveleinket.

Mígnem a szerkesztőség már csak 1 főből állt. Ez az egy sem bírta sokáig. Információt nem lehet sehonnan szerezni, ezek nélkül pedig nem lehet dolgozni.

Utolsó írásunk is hosszú-hosszú ideig készült és úgy került fel,hogy még máig nincs befejezve, mivel válasz nem érkezett mindenkitől.

Jelenleg sajnos minden jel arra utal, hogy kis hazánkban nincs igény egy ilyen oldalra, így a minden jel szerint a blog hosszú álomba merül.

Reméljük eljön azaz idő, amikor ismét életre keltitek azt az oldalt, ami ÉRTETEK működött…de sajnos a végére NÉLKÜLETEK.

Hiszünk abban, hogy egy csodálatos sportágat választottunk és egyszer megkapja azt a  figyelmet, amit érdemel. 

HAJRÁ MAGYAR FLOORBALL!

Hosszas huzavona és kavarodások után elindult a floorball bajnokság legalsóbb osztálya, az ob3 küzdelmei. A résztvevők között találhatunk régi ismerősöket és feltörekvő ifjakat egyaránt. A bajnokság négy csapattal, a Dombóvárral, a Siketekkel, a Szombathellyel és a WS C-vel rajtolt el januárban.

A Siketek régi ismerősök, évről évre találkozhatunk velük a legalsóbb osztályban, hosszú ideje csiszolódnak, formálódnak. A bajnokság újonca a Dombóvár. A szinte csak ifjakból álló együttesnek kevés tapasztalata van, hisz a közelmúltban alakultak, tanulóévnek kiváló lesz nekik a bajnokság. A Szombathely szebb napokat is megélt már, nemrég még az ob2-ben jelentettek mindenkinek komoly fejtörést. Idő közben elfogytak, jelentkeztek a gondok, de nem adták fel, ismét játékra jelentkeznek. A WS C jelzésű formációja számos „vén rókával” soraiban állt fel a bajnoki nyitányra, kiknek játékából máig lehet tanulni.

Nem gyenge mezőny, e maroknyi csapat remek mérkőzéseket játszik majd.

A bajnokság alapszakaszában mindenki kétszer találkozik egymással, majd a rájátszás során az alapszakasz első a negyedik helyezettel, a második a harmadikkal játszik, majd a döntőkkel fejeződik be a küzdelem.

Megkerestük a csapatokat is, érdeklődtünk, hogy készülnek a bajnokságra.

Elérkezett az év utolsó pár pillanata, túl vagyunk a bejgli zabáláson, a halászlén, jó pár sörön és persze pálinkán. Immáron egy évtizede viszont kis sportunk tartogat még egy záró akkordot, ami nem más, mint a Szilveszter Kupa.

Jubileumához érkezett a sorozat, hisz 10. alkalommal kerül megrendezésre, idén első ízben az érdi Treff Sportcentrum látja vendégül a csapatokat.

Jól ismert csapatok és alkalmi alakulatok is képviseltetik magukat az eseményen.

A férfiaknál a házigazda ARES csapatán kívül tiszteletét teszik a szolnoki Kannibálok, már-már hagyományosan idén is két csapattal érkező Neumann (akik egyben címvédőként is érkeznek), az ob1-es újonc Dunaújváros, valamint láthatjuk a Bölcskét és két alkalmi csapatot, a kupára (hagyományosan) ismét összeálló Triton (akik 2009-ben a 2. helyen végeztek), valamint a Phoenixes alapokon nyugvó Kesjár csapatát.

Elrohant egy hét, ami alatt szeretett sportágunk legjobbjai megmérkőztek egymással,hogy kiderüljön, ki a legjobb.

A csoportkörök nagy meglepetést nem hoztak, mi is csak Norvégia remek szereplésével nem számoltunk, a papírforma hozta magát.

Találkozhattunk érdekes eredményekkel, mint például 39-1,21-1,25-1. A nagy különbségű mérkőzések felszínre hozták nemzetközi szinten is azokat a hangokat, melyek nem tartják jó döntésnek a világbajnoki szisztéma megváltoztatását, hisz egy 30 gólos különbséggel véget érő mérkőzés senkinek sem szolgálja érdekét. Mi is megtekinthettük például a csehek 16-0-s mérkőzését az olaszok ellen, vagy épp a svédek 39 találatát Ausztrália ellen és be kell lássuk, nem biztos, hogy ez a lebonyolítási rendszer a legideálisabb.

Mi jut eszünkbe egy jól kivitelezett kapásból, ha azt mondjuk „vörös”? Van, akinek szívéből jön a Manchester United, van akinek életérzést jelent a Liverpool, van aki azonnal Kínára asszociál, netán az egykori Szovjetunióra és mindaz, amit anno szocializmusnak hívtak. Na de egy szót sem a politikáról, mivel mi nem értünk hozzá. Biztos van/lesz olyan olvasó, akinek azonnal az N.H.L. magyar származású hokisa, a jelen pillanatban az Anaheim Mighty Ducks sorait szó szerint erősítő bunyósa (10 mérkőzés 28 büntetőperc), Vörös Áron azaz Aaron Voros, illetőleg szakszövetségünk regnáló elnöke, Vörös László ugrik be elsőként. Ha általánosságban gondolkodunk, akkor még számtalan dolog és személy merülhet fel a kérdés kapcsán, azonban cikkünk a floorball sporthoz kapcsolódik szorosan. Az index floorball fórum oldalait böngészve találtunk egy bejegyzést, amelyben az egyik hozzászóló egy érdekes dologra hívta fel a mi figyelmünket is.  /© all pictures: Florian Büchting/

Elérkeztünk a 2010-es év végéhez, de szeretett sportunk még tartogat nekünk meglepetést, bizonyos értelemben előkarácsonyként is tekinthetünk az előttünk álló hétre, hisz december 4.-én elkezdődik a 8. férfi floorball világbajnokság. Idén a finnországi Helsinki és Vantaa ad otthont a világ legjobbjait felvonultató eseménynek. 

Miközben ismét próbálunk életet lehelni a blog hasábjaiba, természetesen adódott a gondolat, hogy meginterjúvoljuk az alapítót, Jesch Dave-t is. Következzenek tehát az ő post-blog életének vázlata:  

Nem nagyon tudunk rólad mostanság. Mivel töltöd idődet? 

Ha tömören akarok fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy 2010 életem eddigi legjobb éve, és mondjuk 2009 augusztusa óta gyökeres fordulatot vett az életem. Az USA megváltoztatja az embert, rengeteg élményt adott az a félév, és elsősorban emberileg, életszemléletben nagyon sok pluszt. Ezt akaratlanul is észreveszem a mindennapjaimban. Egy határozott elképzeléssel jöttem haza, ami nem konkrét pontokból, inkább megérzésekből, és vágyakból állt, de mégis volt pár irányjelző pózna legalább a pusztában. Az elmúlt 11 hónap ezen póznák célbavételéről, és egymás után való eléréséről szólt.

„Ha én rózsa volnék…” ja most nem ez az ide illő nóta és hangulat. Grrr..meg is van. Talán Marylin Manson  „This is The New Shit” a nekünk való. A feltételes mód – és még csak nem is az angol Depeche-re gondolok – mindenképpen kell ide. Miért is? Mert „Ha” én egy igazi floorball játékos volnék, akkor biztos minden alkalmat megragadnék, hogy kezemben foghassam az ütőt és megtaláljam a módját, hogy a nap 24 órájából legalább 25-öt a pályán lehessek. „Ha” én egyáltalán egy floorball játékos lennék, akkor azért tudnám, hogy mi az az All Star Gála, még ha nem is vagyok oda az egykoron imperialista „odaát” tengerentúli világért. „Ha” én már tudnám mi az az All Star Gála, akkor a saját kicsi világomban minimum életcélom lenne, hogy egyszer az életemben, ha az eredetin nem is, de legalább valami hasonlón pályára léphessek.

Perje Edina éveken át volt a Komárom női csapatának emblematikus figurája. Szemet szúrt nekünk, hogy a válogatott korábbi alapemberét manapság nem nagyon láttuk ütővel a kézben, szép csendben a szeretett játékszer a sarokba került az iskolatáska mögé. Az okokról és a hogyan továbbról kérdeztük egy rövidke interjúban. Bízunk benne, nem ez az utolsó írásunk róla, de a következőben már ismét narancs mezben elért tetteiről szól! 

FFR: - Mindenki Edusa már nincs az SZPK női csapatának névsorában. Hogy lehet ez? 

P.E.: - Valóban nem szerepelek már a névsorban. Nos, sajnos úgy alakult, hogy egyetemi tanulmányaim miatt már nem jut időm a floorballra. Heti egy edzésre sem tudok hazautazni, edzés nélkül pedig nem sok értelmét látom meccsre járni. 

Füzi Gábor az OB1-es csapatból való visszavonulása után sem tűnt el a floorball életből, sőt: az indexes fórumélet meghatározó alakja maradt. Véleményét soha nem rejti véka alá, most teret adunk neki, hogy strukturált formában is közreadhassa mindezt. Tovább után sportágunk egyetlen olimpiai résztvevője következik!  

Egy remek külső ötlettől vezérelve már az IWIWen is fent van a blog. Reméljük, sokan bejelölnek minket, de mi sem leszünk restek, keresgélünk titeket :) Célunk, hogy könnyebben jussunk el az érintettekhez, így nem szorulunk közvetítők segítségére. Bízunk benne, így sokkal hatékonyabban tudunk információt szerezni, interjúkat, riportokat készíteni és ti is könnyebben tudtok nekünk írni. Meglátjuk, mire jutunk :)

Mint azt nemrég jeleztük, az ob2 és ob3 kiírása nem volt még ismert. Nos, ez ügyben is lehullat a lepel, így végre nyilvános lett, hogy is alakul idén az alsóbb osztályok sorsa. Idén új dolgokkal szembesülhetnek a részvevők, s hogy minden játékos megismerhesse, mit is várhat a szezonban, közöljük a kiírást, amit egyik csapatvezető olvasónk bocsájtott rendelkezésünkre.

Szép csendben elkezdődött a 2010/11-es szezon. Sajnos nem igazán értük utol magunkat, de  igyekezni fogunk egy új felállásban, új profillal jelentkezni a közeljövőben. Ehhez elengedhetetlen lesz a TI segítségetek is. Sok interjút,riportot, írást szeretnénk közölni. Ötletekből nincs hiány, igyekszünk kósza gondolatainkat papíron megörökíteni és eszmefuttatásunkat elétek tárni a közeljövőben.

Elérkeztünk a női álomcsapathoz, aminél ismét nehéz dolgunk volt. A cikk szerzőjének ez különösen kedves csapat összeállítás volt, de annál nehezebb, hiszen a női bajnokság a "szíve csücske". Valahányszor úgy gondoltuk, ennél jobb csapatot nem tudunk összerakni, eszünkbe jutott valaki újabb, aki beférhetne. Sokszor bizony kínkeservesen nehéz volt valakit kihagyni, de végül arra jutottunk, az alább szereplő öt hölgy idén mindenképpen megérdemli, hogy itt legyen. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy ez egy álomsor, és nem feltétlen az 5 legjobb női játékos felsorolása az elmúlt idényből. Valamint a jogot a szubjektivitásra továbbra is fenntartjuk magunknak. Tehát, következzen 2009/2010 női álomcsapata, szerintünk:

Úgy döntöttünk, felelevenítjük a blog egyik régi rovatát, és vállalva a tűz-, víz- és szidalmazó kommentözönt, amit általában az ilyen cikkek után a nyakunkba kapunk, összeválogattuk idei álomcsapatainkat. Hosszú beszélgetés előzte meg ezt a cikket, mind elmondtuk a véleményünket, még volt amin vitatkoztunk is. Felvetettünk neveket, voltak akiknek biztos volt a helye a keretünkben, voltak, akiket helyszűke miatt kellett kihagynunk, de végül megszületett. Először a férfi mezőny a mi véleményünk alapján idén 6 legjobban teljesítő játékosát mutatjuk be kedves olvasóinknak. Véleményeteket nyugodtan megoszthatjátok velünk, sőt várjuk is egyetértő szavaitokat vagy épp teljesen más összeállítás ötleteteket. Lássuk hát a blog álomcsapatát, a floorball idei megasztárjait a 2009/2010-es szezonban:

Kedves olvasók, érdeklődők, ide tévedő google felhasználók, és elsősorban tisztelt Magyar Floorball Társadalom! 

Az utóbbi időben a blog is nyári szünetre vonult, de sajnos ezt korábban tette, mint ahogy a szezon véget ért volna… Ennek rengeteg oka van, a 3 (!!!) éves történet során mindig is probléma volt a tavasz végi lefedés. Elfárad mindenki: a csapatok honlapjai, a hunfloorball – még most is vannak hiányzó meccsek -, a lelkes tájékoztatók, az írók, a játékosok, mindenki. Emellett az év ezen szakaszában nem csak a napsugarak csalnak izzadságcseppeket a szerzők homlokára, de rendszerint a nyár előtti hajtásban az egyetemek/munkahelyek/család/bármi más is. Emiatt sajnos sok olyan cikk is kimaradt, amit nagyon sajnálok (innentől egyes számba váltanék), mert egyrészt megígértem, másrészt szívemhez is közel áll: /közben szokásos módon zene, mely semmivel sem passzol ide, csak hangulatában és mert tetszik:)/

Igen, ismét itt vagyunk. Sokaknak hiányoztunk, és ez örömmel itatja át lelkünk kiszáradt bugyrainak minden egyes szegletét. Hogy mi is történt? Ami már egyszer bekövetkezett, úgy is mondhatnám „Deja Vu”.

Az idő sajnos nem áll meg. Rengeteg egyéb elfoglaltság miatt kicsit hanyagoltuk az oldalt, feltornyosodtak a dolgok és már nem értük utol magunkat. Sajnos egy „profi” oldal szerkesztése egész embert (embereket) kíván, de ezt mi nem tudjuk megadni. Iskola, vizsgák, nethiány, munka, sport, és a lista nem teljes. Sajnos a várt segítség sem igen érkezett meg. 1-2 lelkes partizán persze akadt, de sok-sok e-mailes megkeresésre a mai napig nem kaptunk választ, így mi sem tudtuk azt továbbadni.

Nemrég felmerült a kérdés: HOGYAN TOVÁBB?

Hosszabb szünet után szerkesztőségünk egy nyári kupa beharangozójával jelentkezik, amelyet Komáromban rendeznek meg. Elődként a nagy sikerű Húsvét Kupát említhetjük, bár az a hölgyeknek szólt, míg most ez férfi csapatokat mozgat meg.

A helyszín "természetesen" a komáromi Városi Sportcsarnok, ahol négy csapat fogja összemérni az erejét: a hazai úthenger, a mindig küzdő SZPK, a magyar vendégcsapat, az élvonal friss feljutója, a bizonyítani vágyó Rudas Dunaújváros, valamint a két külföldi csapat, az egyik regionális ligából érkező cseh FbK Česká Třebová, és a svéd Lindås Waves IBK, amely az Allsvenskan déli csoportjában vitézkedik.

A Magyar Köztársaság Kupa 2009/2010-es kiírásának döntőit a Magyar Floorball Szakszövetség megbízásából a Miskolci FE és a Floorballer.hu áruház közösen rendezi Miskolcon, június 5-én, szombaton. (A rendezvény honlapja innen elérhető.)

A döntővel kapcsolatos aktuális információkat ezúton is szeretnénk Veletek megosztani.

Beköszöntött az utolsó forduló egy igencsak jóra sikeredett szezon végén. Voltak meglepetések, nagy összeomlások, drámai meccsek, balhék, könnyek, mosolyok, előzések, visszaesések, kiállítások, meg nem adott gólok, minden, ami kell. Nyugodtan mondhatjuk, hogy minden a helyére került: megérdemelt a bajnoki cím, megérdemeltek az érmes helyek, és a kiesőkkel sem nagyon lehet vitatkozni. A végére maradt egy forduló, ami lényegében a világon senkinek nem hiányzik, így akárhogy is csavarjuk a szót, a hétvége egyetlen izgalmas meccset tartogat csak, és azt is Madridban rendezik. A fő kérdés, hogy Wesley Sneijder, vagy Arjen Robben köphet-e a díszpáholy felé: „Láttad ezt Perez???”. Az aktuális BL döntőről parádés felvezető cikkek olvashatóak a következő 4 linken: „Mocskos Bayern!”, „Mocskos Inter!”, „Hajrá Inter!”, „Hajrá Bayern!”. (Ha pedig ez nem elég ahhoz, hogy valaki izgalommal üljön le a TV elé szombat este, annak ajánljuk figyelmébe a Betclic fogadóiroda akcióját: 20000-s első fogadás alkalmából vesztes tipp esetén is visszatérítik a tétet… Na most az oddsok a Bayern-Inter-re: 3,3; 3,3; 2,15…) És akkor vissza floorball bajnokságra, mert más nem is számít – avagy „nothing else matters” -: utolsó forduló, majd arccal fordulhatunk a kijárat felé, ahol már világít is a jelzőfény: „exit light”.

Amióta Jose Mourinho a Porto edzőjeként felugrott az Old Traffordon és lobogó ballonkabátjában átvágtatott a pályán a továbbjutást ünneplendő, óriási rajongója lettem. A "Special One" hátterét így egy alkalommal már meg is írtam. Lehet őt szívből utálni, lehet istenként tisztelni, lehet felnézni rá, lehet arrogáns taplóként aposztrofálni, de két dolgot nem lehet: figyelmen kívül hagyni és el nem ismerni. Mourinho jó úton halad, hogy minden idők legjobb edzőjeként emlegessék egy nap, de azt talán már most kijelenthetjük, hogy soha egy szakvezető sem mondhatta el magáról amit ő: ő adott csapata legnagyobb sztárja minden esetben. Esetleges Madridba igazolása - ó, adná az ég... -már most ver minden átigazolási pletykát. Most viszont nem is ezért kap helyet hasábjainkon, hanem mert a madridista.hu weboldalán a Marca-ban közölt riport fordítása jelent meg. Ezt a nem is oly rövid szösszenetet talán érdemes minden edzőnek, játékosnak, sportrajongónak elolvasnia. Nem emelgetem ki a főbb gondolatokat, mindenki találhat magának kedvére, főleg az interjú második felében!

Az U19-es világbajnokságról a csapat két „zászlóshajóját”, vezéregyéniségét kérdeztük. Válaszol a Phoenix elegánsan eredményes üdvöskéje, Szarvas Vera (balra), és az Eger bajnokaspiráns csapatának agya, az örökké pörgő-forgó Suszták Nóri (másik balra).  

Május 16.-án vasárnap kora reggel 67 éves korában gyomorrákban elhunyt a heavy metál nagyapja, az igazi bólogatós metál megalkotója, az ördögvilla „feltalálója”, az első igazi Rock Ikon, Ronnie James Dio. (meglepő módon nem találtuk a nevét a Rock ’N’ Roll Hall of Fame listáján…) A New Hampshire állambeli Portsmouth-ban született Ronald James Padavona néven egy olasz család egyetlen gyermekeként.  Már fiatalon meghatározó élmények érték: rengeteg operát hallgatott szülei jóvoltából, aminek egyedi énekstílusát köszönheti, 5 éves korától trombitálni tanult, ami jót tett tüdőkapacitásának valamint rengeteg sci-fit olvasott, aminek eredménye a fantasy szövegek meghonosítása a rockban (mivel nem csak énekes szerepben, hanem szövegíróként is jeleskedett). Első bandájában még basszusgitározni érkezett, de mivel nem találtak megfelelő énekeset, így ő állt a mikrofon mögé és ragadt is ott. 1958-ban jelent meg első kislemezük, ekkor még Ronnie And The Red Caps név alatt.

Az U19-es női VB-n történtekről már mindenki tud mindent. A továbbiakban ezért magukat az érintetteket szeretnénk megszólaltatni (a lányoknak továbbra is módjában áll válaszolni, cikk csak hétfő-kedd fele lesz), kezdve Varsányi Zsuzsa szövetségi kapitánnyal:  

Ki ne akart volna legalább egyszer nemzeti színű mezben pályára lépni egy Labdarúgó Világbajnokságon… Ki ne képzelte volna el, amint a döntő utolsó percében x-nél kinéz jobbra a védőre, elszakad a leshatáron, felteszi a kezét, a spanyol válogatott nyolcasa már indítja is mértani pontos labdával, önmaga - hátán a legendás 7-es számmal - pedig kapásból a léc alá küldi a labdát, majd csak fut-fut és üvölt, a végén pedig magasba emeli a trófeát. Ki ne fantáziált volna arról, hogy milyen két meccs közt várni az ellenfelet az elődöntőben, vagy milyen érzés lehet esélytelenként, Szenegálként menetelni euforikus állapotban…