Közeleg férfi válogatottunk lengyel túrája, - Prága érintésével jó 850 km-es út - ahol selejtezőkön szükséges kivívni az idei finn világbajnoki részvételt. Csapatunk a B. csoportban küzd majd a "Sógorokkal", a vasakaratú szerbekkel, valamint a gallokkal, akik minden bizonnyal a Thierry Henry féle "kezezős" trükköktől sem riadnak majd vissza, csakhogy nemzetük ott lehessen a VB-n. Nos, első ránézésre akár pattogatott kukorica majszolás közben is teljesíthető a küldetés, ám ha kicsit kutakodunk ellenfeleink "szennyesében", akkor bizony fel kell kötni azt a bizonyost. Nem lesz napszemüveges turistáskodás Illés Lászlónak és hazánk játékosainak, arra mérget is vehetünk. Méghozzá hektoliterben. Illés László megítélésünk szerint megtette, amit egy éppen regnáló szövetségi kapitánynak meg kellett tennie. Járta a pályákat, nyomon követte a noteszében szereplő, hazai bajnokságban pallérozódó ifjak fejlődését. Nem volt rest meríteni a - szerencsére - óceáni mélységű magyar utánpótlásból. Felnőtt világversenyekhez mérve rutintalan "kölyköknek" is szavazott bizalmat. Varsányi Zsuzsa ifjaira ragyogott a szerencse csillaga, s nagyon reméljük, hogy Fortuna kisasszonynak a magyar titánok tetszenek majd a legjobban. Amikor majd szükségeltetik némi szerencse a zord arcú sógorok, a svédül beszélő szerbek, vagy a Helvetia földjén élő franciák ellen, akkor az a bizonyos "mosoly" a szerencse asszonyától, a mi fiainkra szélesedjen majd!

A tabella első és utolsó két-két helyezettje csap össze ebben a fordulóban. Nagy szerencsénkre, az éllovas a második helyezettel játszik, míg az alsóházban kiesési rangadót
Vége a bejgli zabálós, sörvedelős, tévénézős, punnyadós időknek. Ismét ütőt veszünk a kezünkbe és nekirugaszkodunk a bajnokság második etapjának, Új év, új remények!- gondolhatják a részvevők. Ki a bent maradásról, kik a bajnoki aranyról álmodoznak, de még sok izgalom áll előttünk, mire minden minket érdeklő kérdésre választ kapunk.
Lezajlottak a negyeddöntők, és nem hogy nem volt büntetőpárbaj, de még az izgalom csírája sem lógott a levegőben. Szoros pillanatok a 240 percből talán ha 10 percig voltak, de a győztes kiléte egyetlen pillanatig sem forgott veszélyben egyik pályán sem, a csapatok közt akkora különbség volt, mint egy szénszállító uszály féktávja (copyright _benito, de ez kihagyhatatlan volt:) ). A léc a Neumann – ARES-on sem rezgett, de ott legalább nem vigyázzállásban történt az ugrás, hanem kellett a Flosbery flop! Tovább után 56
Túlélve a beigli-mérgezést és a karácsonyi plusz kilók lerakódását, nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy kis késéssel, de töretlen csodálattal foglaljam össze röviden a 2009. évi női világbajnokság magyar szereplését. Floorballer és Bernard kollégáim már írtak néhány bejegyzést a témában, a helyszíni beszámolók pedig olvashatók a hunfloorball oldalán, és több honlap is foglalkozott már a vb szerepléssel, így ez a cikk nem valamiféle űrt tölt ki, vagy zászlóshajó szerepet vállal magára, csupán egy utószó a magyar floorball egyik csodálatos eredményéhez a szurkoló és blogíró szemszögéből nézve.
Lezárult az első kör, mindenki találkozott mindenkivel. Számos izgalmas, kiélezett mérkőzés után féltávnál ismét a Dunai Krokodilok várhatják a folytatást az élről.
Végre elsült a gömb és a félidőhöz közeledve egy telitalálatos szelvénnyel örvendeztette meg zaklatott szerkesztői lelkünket. A Phoenix magabiztos sikert aratott Komáromban, az Ares „felavatta” új otthonát, a Mesehősök kiütötték a Betyárokat. Jöjjenek a részletek:
Amikor 2007. május 12. és 19-e között Dániában, Frederikshavn-ban a Strauss Tamás által irányított magyar női válogatott megszerezte az előkelő 3. helyezést a B divízióban, elismerően hümmögtem a bajszom alatt. Gondoltam ez egy olyan teljesítmény, melyet kemény, kitartó munkával, megrendíthetetlen kitartással lehet csak "überelni". Strauss Tamás személyét illetően megoszlik a szakma véleménye, azonban vitathatatlan, hogy amibe ő belevág, azt becsületesen, szívvel és lélekkel teszi. Nála olyan nincs, hogy nincs. Joggal bízhattam abban, hogy folytatja a megkezdett munkáját.
A kilencedik forduló után számos kérdésünkre választ kaphattunk. Tudjuk, a nagyok nehezen bírnak egymással, ellenben a kicsik nagyon verik a kisebbet. Lássunk egy rövidke szösszenetet az elmúlt hétvégéről.
Blogunk címében a 3 téma általában meglehetősen diszjunkt halmazokat képez, de nekünk most sikerült megtalálni legalább két részegység közös részét, és ezúttal nem Bilic gitáros karrierjére gondolunk. Tovább után Klinghammer Zoli és a Retroad együttes segítségével csapunk a húrok közé!
A hatodik fordulóhoz érve már nem érheti nagy meglepetés a csapatokat ellenfelek tekintetében. Biztos kettesnek tűnő paksi látogatás Kartalon, egy teljesen háromesélyes ütközet Dunaújvárosban és egy szoros, de vendég sikert sejtető rangadó Baján a hét kínálatában.
Utolsó kommentek