Olyan régen írtunk összefoglalót, hogy már szinte azt sem tudjuk, hogy melyik könyvtárba szoktuk menteni azt. A hétvégén azonban ismét MK forduló virrad ránk, így elkerülhetetlen, hogy némiképp felfrissítsük emlékeinket a téli „adászünet” előtti történésekkel kapcsolatban. Egyszersmind megpróbáljuk visszatornázni magunkat a köztudatba, és nézettségi adatainkat Gyurcsány Ferenc népszerűségi indexénél valamivel magasabbra alakítani. Kezdésképpen néhány sikeres vizsga után megkönnyebbülésünk jeléül küldjük az alábbi számot magunknak és mindenkinek, aki szereti:

Elérkeztünk sorozatunk harmadik részéhez, ahol a térd sérüléseivel foglalkozunk. A floorball egyik sajátossága, hogy a térd igen erős megterhelésnek van kitéve, ezért a sérülés veszélye is jóval nagyobb.

Szalagsérülés 

Az orvostudomány megkülönböztet elülső és hátulsó keresztszalagot. Valamint külső és belső oldalszalagot.

Rendkívüli közgyűlésre ébredt ma a haza floorballos társadalom. Lassan gyülekezett a nép a Sportok Házának tárgyalójában, a végére szép sereg gyűlt össze, még lelkes érdeklődők is akadtak, akik végig ülték az alig 7 órás ülést. Sok mindenről esett szó, mi igyekeztünk kiemelni a lényeget, így természetesen minden fontos kérdést érintve csak azok főbb pontjaira térhetünk ki (részletek majdan a hivatalos jegyzőkönyvben), az élmény pedig amúgy is megfizethetetlen, egy cikk keretei közt nehezen visszaadható.

Elérkezett az ősz vége, és messze nem dőlt el semmi. Év közben a szabadnaposokat tartalmazó bajnoki fordulók miatt megkaptuk a kritikát, hogy a kimutatás majd a teljes ősz után lesz csak értelmes, így most elérkezett a pillanat, hogy ismét olvasóinknak szegezzük a kérdést: vajon ki lesz a bajnok? Jó, tudjuk: a Torpedo – Debrecen még várat magára, de mindenkinek a fantáziájára bízzuk ennek bekalkulálását. Változatlanul tartjuk az előző felmérésnél hangoztatott véleményünket, miszerint a Racing Santander idén már nem nyeri meg a spanyol bajnokságot (mindenki levonhatja a megfelelő következtetést), noha féltávon túl a felén még innen értelemszerűen mindenkinek megvan a matematikai esélye (még ha az nem éri el a mérési hiba határát sem… ).

Véget ért az év, amelynek során behatóan megismertük az index regisztrációs rendszere és a laptop cache memóriája közti összefüggést, cserében mindenféle fondorlatos húzások nélkül első kézből írhattunk az egyetemi VB-ről és az ősz rangadójáról. Az év, amely végére elértük a 1,5 éve kitűzött célt, és a floorball sport fényképpel szerepelt az index címlapján (óriási respect a közbenjáró _benito-nak!). Az év amelynek végére számítástechnikai ismereteink bővülése okán megérintett bennünket a változás szele…

Egyetlen ember van széles a mezőnyben, aki elmondhatja magáról, hogy minden világbajnokságon képviselte a nemzeti színeket: örökös gólkirályunk, a magyar válogatottsági rekorder, a nemzeti csapat 10-ese vagy 66-osa: Nádor Krisztián. Korábban már nyilatkozott nekünk, de a Világbajnokság után terveink közt szerepelt, hogy megkérdezzük őt az eddigi világeseményekről, hiszen testközelből látta az összeset, és saját bőrén érezhette az ellenfeleket is, így sokkal autentikusabb forrás lehet, mint a számos kritikus több 100 km távolságban a rendezvényektől. Némi egyeztetés után kiderült, hogy a megkeresés aktuálisabb volt, mint az előzetesen gondoltuk volna. Következzék tehát a riport:

Érdekes fordulón vagyunk túl, és ez akkor is maximálisan igaz, ha eltekintünk a már eleget emlegetett derbitől. Az ősz búcsúztatásául megszületett az év eddigi talán legnagyobb meglepetése, alsóházi – nem használjuk azért sem a kiesés szót - bennmaradási rangadót rendeztek, továbbá volt még egy látványos meccs is a keleti végeken, de ami isten igazából felróható számunkra, az a női „el classico” figyelmen kívül hagyása… 

Az „év meccse” hamisítatlan derbit hozott: számos szurkoló, felfokozott hangulat a pályán és azon kívül is, kemény, harcos játék, sérülés, kimaradt helyzetek, meg nem adott gólok, kiállítások garmadája, színészkedés, nézőknek kiintések, dráma és fordulat, játékvezetői ítéletek megkérdőjelezése, egyszóval volt minden. Ha szemkápráztató játékot nem is láthattunk, és a taktikus védekezés szerelmesei sem lehettek túlzottan elégedettek – ha csak a teljesen tiszta, ajtó-ablak ziccerek mennek be, akkor is 15-15 az eredmény -, de azok, akik nagy küzdelemre és szikrázó légkörre számítottak, nem csalódtak. Úgy is fogalmazhatnánk ordas nagy sportközhellyel élve: „a tét rányomta bélyegét a mérkőzés képére”. Nagy vonalakban azt kaptuk, amit vártunk, pontosabban a több lehetséges alternatív kimenetel egyikét, illetve többnek a keverékét prezentálták a csapatok. Bár három harmadból állt a meccs, valójában két ellentétes félidőt láthattunk két kulcsmomentummal. 

Azok számára, akik a Világbajnokság alatt figyeltek fel a sportágra, itt a kiváló alkalom, hogy a hétvégén testközelből tekintsék meg alighanem az idei szezon legnagyobb, de mindenképpen legjobban várt meccsét: vasárnap 18:00-kor egymásnak feszül az őszt hibátlanul letudó, fej-fej mellett haladó két éllovas Törökbálinton (Köztársaság tér 8. Bálint Márton Általános iskola és Gimn.). 

2006-ban a Globen felső szintjén kuporogva (elismerjük: lélekben öt generációs finnek érezve magunkat) azt hittük, minden idők legnagyobb floorball meccsét láthattuk, és hogy ennél durvább módon csak a Schalke tud bajnoki címet veszíteni (azóta a lista kiegészült Felipe Massával). Nincs rá jobb kifejezés, mint amit amerikai sportkommentátorok üvöltöttek volna: „It was a real heartbreak for Team Finland”. Be kell hogy lássuk, tévedtünk. Az idei VB döntő elképesztő izgalmakat és sporttörténelmi eredményt hozott. A sportág trónjáról 6 világbajnoki cím után első ízben taszították le Svédországot, a csapatot, amely rendes játékidőt alapul véve továbbra sem veszített el egyetlen egy tétmeccset sem! 

Kicsit meglepődtünk, hogy abba maradt az igencsak felpezsdült komment élet az oldalon. Pedig mindez – néhány statisztikai hibán belüli kilengést leszámítva – normális mederben zajlott, és végeredményben megfelelő toleranciával építő jellegű ötleteket is kiolvashattunk belőle. Éppen ezért érdeklődve vártuk a fejleményeket. Nos a válasz az indextől jött hírlevélben: megújították a rendszert hirtelen felindulásból ma délután, így mostantól csak regisztrálva lehet kommentelni. Ez persze nem nagy dolog, pár klikkelés a lap alján, így senkit ne tántorítson el. További kultúrált eszmecserét mindenkinek!  

Felmerült a külföldi szövetségi edző gondolata – nem először a sportág történetében -, és van a tarsolyunkban egy ide vonatkozó post az amerikai foci magyar világából. Le kell szögeznünk: minket még nem fertőzött meg az amerikai foci mindent elsöprő térhódítása – de ami késik, egyéb okok miatt nem múlik… Képtelenek lennénk végignézni vágatlanul egy meccset élő adásban anélkül, hogy átpörgetnénk az üresjáratokat. (Na jó, engedve a nyomásnak, próbaképp netes stream-en tavaly a Patriots – Colts meccset volt szerencsénk vágatlanul megtekinteni) Emellett elismerjük a sportot, mely komoly szinten hihetetlen fizikai felkészültséget és taktikai tudást igényel. Kicsit irigykedve is tekintünk magyarországi sikertörténetére, hiszen egy egészen más kultúrából származó, pálya, ember és költségigényes sportként képes futótűzszerűen terjedni az idegen táptalajon is. Az országban fiatalabb sportnak tekinthető a miénknél, mégis szerepelt már az index címlapon, foglalkoztak vele újságokban, gombamód nőnek ki a földből a csapatok, nem egyszer láthatunk mérkőzés hirdetéseket a fővárosban. Egy szó mint száz: leköröznek minket, ha még nem is tették meg. A média terén mindenképpen. És most rábukkantunk egy szakmai szemszögből érdekes cikkre a „Kell még 1 yard!” oldalán. Sok hozzáfűzni való nincs, inkább csak gondolatébresztő:

A tegnapi nap során azzal a holland válogatottal találkoztunk, mely 2 évvel ezelőtt a harmadik helyért léphetett pályára, és melyet idén már legyőztünk Klagenfurtban. Az ellenfél eddigi szereplése a mieinkéhez igen hasonló eredményeket hozott, így szoros mérkőzésre volt kilátás, de a látottak alapján Magyarország futhatott ki esélyesként.

Zajlik a világbajnokság. Szerencsére mi itthon maradottak semmiről sem maradunk le, hisz élőben nézhetünk végig minden mérkőzést hála a technika bámulatos csodájának, az internetes közvetítésnek (ámen). Csodálkozhattunk, ámulhattunk, csalódhattunk és elgondolkodhattunk. Kinek mi esik jól. Pedig még „csak” az első körök mentek le. De a rutinos sportbarátnak feltűnhetett egy apró, ámde annál érdekesebb jelenség: jó pár nemzet anyanyelve vegyül az angollal…kivéve persze az észteket, ők svédül beszélnek.:)

A reggelit követően a fiúk egy átmozgató edzésen vettek részt, amit a fáradtság dacára jó iramban abszolváltak, úgy tűnt a lengyelek elleni vereség nem hagyott maradandó nyomot a hangulaton. Hazaérve az ebédet követő megbeszélés után, útban a meccsre a buszon mindenki elmormolhatta sajátbejáratú imáját, szorongathatta a kis kabaláját, ki-ki a magáét, illetve a busz karfáját, hiszen a kedves, fejkendős buszsofőr helyenként látszólag a gondviselésre bízta a busz és utasai biztonságát.

Túl vagyunk az első mérkőzésen, melyen a torna egyik favoritjával, Lengyelországgal mérkőzött meg hazánk válogatottja. Előzetesen is sejthető volt, hogy a lengyel csapat más kategóriát képvisel: az erős hazai bajnokságban edződő játékosok jónéhány svédországi légióssal egészültek ki ütőképes csapatot alkotván. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy csak Németország lehet a gárda ellenfele, így a két kvalifikációt jelentő pozíció, a döntő két helyének sorsa eldőlni látszik már két nap után.

„Ez meg mégis mi volt?” merül fel a kérdés az A csoportos VB első mérkőzése után. Mint az elit labdarúgó bajnokságokban, a floorball világbajnokságon is megvan a TOP X csapat, amelyeknek legyőzése mindenki számára bravúr. Sportágunkban x=4 (Svédország, Finnország, Csehország, Svájc), legyőzésük pedig nemhogy bravúr, de kvázi lehetetlen a halandók számára. Ehhez képest az első mérkőzésen az A csoport újonca, Észtország alaposan leizzasztotta az éremre ácsingózó Svájcot.

Mint azt már mindenki tudja, december 6. és 14. közt Ostrava és Prága ad otthont a 7. Férfi Floorball Világbajnokságnak. A csapat néhány órával ezelőtt útnak indult, az itthon maradóknak pedig nincs más hátra, mint szurkolni és számolgatni (valamint pénzt keresni a bwin-en). Számos hozzászólás, nyilatkozat született a csapattagoktól, a vezetőktől, az itthon maradt sporttársaktól, szurkolóktól. Gyakorlatilag mindenki azt latolgatja, hogy mire lehet képes ez a csapat 2 évvel az eddigi legsikeresebb szereplés után. Nem kerülhetjük meg mi sem a véleménynyilvánítást, már csak azért sem, mert érzésünk szerint egy meglehetősen torz kép alakult ki a várakozások közepette, ami igen káros lehet a közhangulatra, és elsősorban a válogatott teljesítményére. Hajtás után részletek és közvélemény kutatás. 

Már csak néhány óra van hátra a válogatott indulásáig a 2008-as Világbajnokságra. Az elmúlt hetekben sok észrevétel, kritika, kérdés elhangzott a fórumokon a válogatott céljaival, a keret összeállításával kapcsolatban. Indulás előtt megkérdeztük Ágoston Zsolt szövetségi kapitányt a tornával, a kerettel és a felkészüléssel kapcsolatban:

Megérkezett egy újabb csokorra való nyilatkozat:

Váradi Tamás:

„Számomra egy valóra vált álom, hogy a szerepelhetek az első felnőtt világbajnokságomon. Még a Lettországi U-19-es világversenyen elhatároztam, hogy szeretném én ezt megnézni hogyan is működik nagyban. Elhatározásom beteljesülésére 3 évet kellett várnom, és persze készülnöm, fejlődnöm azért, hogy a kiválogatás során szóba kerülhessek.

A Világbajnokság előtt igyekszünk mindenkit megszólaltatni a keret tagjaiból. Ahogy érkeznek a válaszok, úgy kerülnek fel majd kisebb adagokban a nyilatkozatok. Íme az első csoport: 

Következik a férfi VB, hát foglaljuk össze mi is történt eddig hasonló eseményeken! (Mindehhez Kovács Gergelyt (IBK CH/Triton) hívtuk segítségül, aki örömmel tett eleget a felkérésnek, köszönet a cikkért!)

A legegyszerűbb egy kézlegyintéssel lezárni: 6 VB 6 Svéd világbajnoki cím. Utánuk a finnek következnek az éremtabellán 4 ezüsttel és 2 bronzzal. Érmet szerzett még a történelem során Svájc (1 ezüst, 3 bronz), Csehország (1 ezüst) és Norvégia (1 bronz).

Elvileg MK forduló van a hétvégén, ám ennek ellenére gyakorlatilag mindenféle sorozatban lesznek küzdelmek az ország minden pontján. A lentebb felsorolt mérkőzésidőpontok maradéktalan helyességére gyakorlatilag annyi az esély, mint a Racing Santander spanyol bajnoki címére (előző cikket olvasók előnyben). A kupa szépségét az adja meg, hogy kiscsapatok is tehetnének csodát – a magyar floorball erőviszonyait ismerve nem fognak -, illetve hogy többek életük meccsét vívhatják a neves ellenfelekkel szemben – ilyen lesz szép számmal. A párosítás egyelőre nem idegborzoló, nagy nevű búcsúzó aligha lesz – vagy rettenetesen meglepődünk -, de OB1-es távozó biztosan akad majd, ahogyan garantált a nem OB1-es csapatok képviselete is a 8 közt.

A múlt héten minden nagy csapat egyformán botladozott, így jelentős változás nem következett be a közvélekedést illetően. Kicsit megnövekedett az érdemi információra rakódott zaj (analóg példa: van valaki, aki komolyan azt hiszi, hogy idén a Racing Santander megnyeri a spanyol bajnokságot?), ami két szempontból is meglepő: egyrészt örömteli, hogy eddig nem volt nagy, értelmetlenebb eredményekre számítottunk a korábbi blogos szavazások alapján, másrészt meglepő hogy az idő haladtával válik értelmetlenebbé. Mi bízunk töretlenül az olvasók realitásérzékében - nevezetesen hogy nem megyünk el teljesen szimpátiatüntetés irányba -, így prezentáljuk az aktuális eredményeket:

A forduló legfontosabb eseménye a „királynők” (vitatott) visszatérése volt, azaz ismét pályán vannak a Kannibálok, és mindjárt jól hallható és kristálytiszta módon üzentek is a mezőnynek. Ezen felül volt két döntetlen, amelyekből egy benne lógott a levegőben, egy pedig nem nagyon, de a Gömb azért behúzta. A paranormális jelenségek körébe tartozik még, hogy a Neumann lőtte a fordulóban a legtöbb gólt. Az SZPK megtette az utolsó lépést ahhoz, hogy tényleg két 100%-os csapat vívja az év meccsét Karácsony előtt. A beharangozóhoz szükséges időpontok összegyűjtése Jack Bauernek is nehéz lett volna, az eredményeknél viszont még James Bond is kevésnek bizonyulna: számos meccsről egy kósza fehér zajból kiszűrendő fél bitnyi információnk sincs. Zavart érzünk az erőben! Tovább után részletek!